25 beszéd- és nyelvi kifejezés, amit minden szülőnek ismernie kell

Akár pedagógusokkal, védőnőkkel vagy logopédusokkal beszélünk, rengeteg új információ zúdul a szülőkre, amit fel kell dolgozni és meg kell érteni. Ezért úgy gondoltuk, hasznos lenne összegyűjteni a beszéd és a nyelv területén leggyakrabban használt kifejezéseket, hogy pontosan értsd, mit is jelentenek!

Beszédfejlesztő alkalmazás gyerekeknek

A Speech Blubs egy logopédiai alkalmazás, amely több mint 1500 gyakorlatot, arcfiltert, hangvezérelt feladatot és oktató bónuszvideót tartalmaz. Kezdd el az ingyenes próbaidőszakot még ma, és figyeld meg, milyen gyorsan tanul a kicsid!

Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb fogalmakat, hogy jobban megértsd a logopédust vagy a gyermekorvost – vágjunk is bele!

Beszéd 

Amikor a szakemberek „beszédről” beszélnek, azokra a hangokra gondolnak, amelyeket a szavak kimondásakor képezünk.

Például: a „cica” szó négy hangból áll: „c”, „i”, „c” és „a” – két mássalhangzóból és két magánhangzóból.

Néhány gyermeknek nehézséget okoz ezen hangok meghallása, megtanulása és kimondása, ami elmosódott beszédhez vezethet. Egy beszédhibát ejtő gyermek mondhatja például azt, hogy „tata” a „cica” helyett, vagy „lépá” a „répa” helyett.

Minden gyermek vét beszédhibákat a fejlődése során. A beszédhangok elsajátítása fokozatos folyamat, amely általában 6 hónapos kor körül kezdődik a gőgicséléssel és gügyögéssel, és egészen körülbelül 6 éves korig tart.

A hallott hibák közül sok teljesen természetes vagy normális lehet a gyermek életkorában.

Például: teljesen természetes, ha egy 1 éves gyermek még küzd a „tévé” szóval, egy 2 évesnek nehézséget okoz a „piros” szó, vagy egy 4 éves még nem tudja tisztán kimondani a „varázsló” szót.

Néhány gyermeknek több időre és segítségre van szüksége a beszédhangok fejlesztéséhez, és támogatást igényelhet. Kezdésként töltsd ki a Speech Blubs felmérését, mert ez pontos képet ad gyermeked jelenlegi hangképzési fejlődéséről, és segít eldönteni, érdemes-e felkeresni a helyi logopédust. Emellett az alkalmazásban szuper játékos feladatok találhatók a korai hangok vidám és interaktív gyakorlására.

Nyelv

A „nyelv” azokra a szavakra utal, amelyeket hallunk és kimondunk. Ez magában foglalja a teljes szókincsünket, beleértve a főneveket, igéket és mellékneveket is.

A nyelvet két részre osztjuk: a nyelv megértésére (passzív vagy receptív nyelvtudás) és a nyelv használatára (aktív vagy expresszív nyelvtudás).

Az az életkor, amikor a gyermekek elsajátítják a receptív és expresszív nyelvi készségeket, gyermekenként eltérő, és tág határok között mozog az, ami még „normálisnak” számít. A gyerekeknek bármelyik vagy akár mindkét területen lehetnek nehézségeik, de ha aggódsz, töltsd ki a Speech Blubs felmérést, és vedd fel a kapcsolatot a védőnővel vagy a logopédussal.

A Speech Blubs alkalmazás tele van nyelvi fejlesztő anyagokkal, amelyeket bármikor felfedezhetsz és felhasználhatsz gyermeked fejlődésének támogatására.

A nyelv megértése 

A gyermekeinknek nemcsak hallaniuk kell az általunk kimondott szavakat, hanem értelmezniük is kell azokat, megérteni a szókincset, kihallani a szavak összekapcsolódását, és felfogni, mit szeretne közölni a beszélő.

Mire egy gyermek megközelíti az első születésnapját, elvárható, hogy kövessen egy egyszerű, egyszavas felszólítást; kétéves korra egy kétlépéses, hároméves korra pedig egy háromlépéses utasítást. 4 éves korra már elvárható, hogy megértse a meséket és az összetettebb nyelvi kifejezéseket, például a mellékneveket és elvontabb fogalmakat.

A szövegértési vagy nyelvmegértési nehézségekkel küzdő gyermek számára nehéz lehet az utasítások követése, úgy tűnhet, mintha nem figyelne, és tévedhet, amikor kérsz tőle valamit.

A nyelv használata 

Amint a gyermek megért egy szót, megtanulja maga is használni: megszólal, hogy kérjen valamit, elutasítson dolgokat, vagy megjegyzést fűzzön a látottakhoz.

Egyéves korban általában már ismer egy maroknyi szót, kétévesen körülbelül 50 szót használ, háromévesen pedig gyakran elkezdi összerakni az első rövid mondatokat. Négyéves korra elvárható, hogy szinte mindig egész mondatokban beszéljen, és az idegenek is megértsék, amit mond.

Az expresszív nyelvi nehézségekkel küzdő gyermek nehezen találhatja meg a használni kívánt szavakat, életkorához képest szűkös lehet a szókincse, vagy helytelen szórendben mondhatja a szavakat.

Társas készségek 

A társas készségek sokkal többről szólnak, mint a „szia”, a „viszlát” és a „köszönöm” puszta kimondásáról. A sorra kerülés kivárása, az érzelmek megnevezése és leolvasása, a szó szerinti és átvitt értelmű kifejezések megkülönböztetése, a társalgási nyelv, az egyezkedés, a hangerő, a beszédtempó, valamint az arc- és testbeszéd felismerése mindössze néhány azon elemek közül, amelyek a társas készségeket alkotják.

A gyermekek idővel, leginkább a tapasztalataik révén sajátítják el ezeket a készségeket. Vannak, akiknek ez könnyebben megy, másoknak nehezebben. Egy csecsemő már az első 12 hónapban felveszi a szemkontaktust, mosolyog, reagál a nevére, és megtanulja felismerni a számára ismerős személyeket. Kétéves korukig elkezdik felfedezni a saját érzelmeiket, és felismerik, hogy ők önálló lények. Amint betöltik a harmadik életévüket, elkezdenek ráérezni mások érzelmeire, és képesek lesznek kivárni a sorukat. Négyéves korra kezd kialakulni a saját érzelmeik tudatosítása, megértése és némi szabályozása.

A társas készségek a gyermekfejlődés összetett területét képezik, és a gyerekek (akárcsak a felnőttek) érzelmi és társas szükségletei és preferenciái nagymértékben eltérnek. Sok gyermek küzd olyan készségekkel, mint az érzelmek kezelése, a sorra kerülés kivárása vagy a játékok megosztása másokkal. Ennek ellenére érdemes odafigyelni, és konzultálni a védőnővel vagy logopédussal, ha aggodalmaid merülnének fel.

Egyéb gyakran használt kifejezések

Modellnyújtás (modellezés) – a nyelv olyan használata, amely során a gyermek hallhatja, megjegyezheti, és végül utánozhatja a mintát.

Disfágia (dysphagia) – evési vagy ivási nehézségeket leíró szakfogalom.

Generalizáció – amikor egy terápiás feladat során elsajátított készség átkerül a mindennapi életbe. Például a gyermek megtanulja a „cica” szót a Speech Blubs alkalmazásban, a generalizáció pedig az, amikor a valóságban meglátva is megnevezi a cicát.

Intonáció – a beszéd hangmagasságának emelkedése és süllyedése (magasabb vagy mélyebb hangon való beszéd).

Szemantika – a nyelv jelentéstana, a szavak és mondatok értelme.

Auditív emlékezet – az agy azon képessége, hogy megjegyezze a hallott információkat. Ez magában foglalhat szavakat, hangokat, számokat stb.

Fonématudatosság – a beszélt szavakban rejlő hangok meghallásának, tudatosításának és felbontásának képessége; például a „telefon” szó t-e-l-e-f-o-n hangokra bontása.

Artikuláció – az arckifejezésekért és hangképzésért felelős beszédszervek – az ajkak, a nyelv, az állkapocs és a szájpadlás – mozgása a beszédhangok képzése során.

Szájpadlás – a lágy és kemény szájpadlás alkotja a szájüreget felülről lezáró szájpadot.

Grammatika (nyelvtan) – a nyelv azon szabályrendszere, amely meghatározza, hogyan fűzhetők össze a szavak mondatokká.

Beszédritmus-zavar (diszfluencia) – a folyamatos beszéd megszakadása hangok, szavak ismétlésével, nyújtásával vagy beszédblokkokkal – közismertebb nevén dadogás.

Savós középfülgyulladás (glue ear) – a dobhártya mögött felgyülemlő folyadék által okozott halláscsökkenés.

Makaton – természetes gesztusokra és a brit jelnyelvre épülő jelek és szimbólumok rendszere.

Verbális következtetés – problémamegoldás a nyelv segítségével.

Hang (hangszín) – a logopédiában a személy hangjának minőségére, hangmagasságára, lélegzetességére és hangerejére utal.

Direkt terápia – Amikor a logopédus közvetlenül a gyermekkel dolgozik meghatározott terápiás feladatokon egy kiválasztott terület célzott fejlesztése érdekében. A gyermek tudatában van annak, hogy terápia zajlik.

Indirekt terápia – Amikor a gyermekhez közel álló felnőtt (szülő, óvodapedagógus, pedagógiai asszisztens stb.) foglalkozik vele, gyakran kötetlen játékok, mese és beszélgetés közben, támogatva a kommunikáció általános fejlődését úgy, hogy a gyermek kevésbé érzi azt terápiának.

Formális felmérés – olyan standardizált felmérés, amely lehetővé teszi a logopédus számára, hogy kontrollált tesztet végezzen, amelynek (gyakran számszerűsíthető) eredményeit összehasonlíthatja az azonos korú gyermekek kontrollcsoportjával.

Informális felmérés – olyan vizsgálat, amelyet logopédus, pedagógus, szülő vagy asszisztens végezhet a készségek megfigyelésére, értékelésére és tesztelésére kötetlen tevékenységek, játék vagy nem standardizált tesztek segítségével.

Szókincs – azon szavak és nyelvi kifejezések összessége, amelyeket egy személy ismer.