A hibázás is egy szülői stratégia

Ez a cikk eredetileg az ImpactADHD.com oldalon jelent meg, és engedéllyel közöljük újra.

Eleged van abból az érzésből, hogy folyton tökéletesnek kell lenned a gyerekeid előtt? Nézd meg ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=tdYsmdAKFag

 A videóban Elaine Taylor-Klaus és Diane Dempster látható, az ImpactADHD.com társalapítói.

Be kell vallanod a hibáidat a gyerekeidnek? Ez egy örök szülői kérdés!

Elaine:
Gyakran találkozunk olyan családokkal, akik nehezen fogadják el, hogy hibázni ér. Igaz? Olyan légkört teremtenek – talán a maximalizmus, a szorongás, vagy megannyi más dolog miatt –, hogy: „Szülőként ezt kellene tennem.” Sokféle oka lehet ennek.

Nemrég egy csoportos coaching hívásban beszélgettem egy szülővel, akinek komoly nehézségei voltak a gyerekével, és a helyzet akkor vált teljesen világossá, amikor a gyerek azt mondta neki: „Hát te tökéletes vagy. Neked mi számít egyáltalán?” Valójában nem is csoportos beszélgetés volt, hanem egy egyéni konzultáció. Az anyuka meg úgy volt vele: „De hát nem vagyok tökéletes!” Mégis volt valami, amit ez az anyuka csinált, ami olyan légkört teremtett...

Diane:
Ahol a gyerek úgy érezte, hogy neki is tökéletesnek kell lennie.

Elaine:
Hogy a tökéletesen kívül semmi más nem elfogadható.

Diane:
Ennek része a valódi őszinteség is. A gyerekeink sokszor azért nem látják a hibáinkat, mert még magunknak sem akarjuk beismerni őket, így aztán nem is beszélünk róluk. A hibák az élet természetes velejárói. Bocsánat, de így van. A hibákhoz fűződő saját viszonyod közvetlenül meghatározza majd azt, hogy a gyerekeid képesek lesznek-e tanulni a saját hibáikból.

Elaine:
Pontosan. Szóval érdemes valóban időt szánni arra, hogyan kezeled a hibákat. A coachingban ezt gyakran előremutató kudarcnak (failing forward) nevezzük. Mi működött, mi nem működött, mit szeretnél másképp csinálni – ez egy remek stratégia erre. A három varázskérdés. A lényeg, hogy valóban olyan környezetet teremtsünk, ahol a hibázás az élet természetes része lehet anélkül, hogy a gyerekeket hibáztatnánk vagy elítélnénk miatta. És ez a kulcs: hibázni úgy, hogy közben nem válsz rosszá.

Diane:
Embernek lenni ér.

Elaine:
Embernek lenni ér. Sőt, én inkább úgy szeretem mondani: engedély megadva arra, hogy ember légy.

Nemcsak hogy teljesen rendben van beismerni a hibáidat a gyerekeid előtt – valójában kifejezetten hasznos dolog, mert így emberivé válsz a szemükben.