Anyai bűntudat: én vagyok a hibás a gyermekem megkésett beszédfejlődése miatt?

Ebben a cikkben

• Mindenekelőtt... Fontold meg a tanácsadást
• Csatlakozz szülői és gyermektámogató csoporthoz

A szülőktől leggyakrabban érkező kérdések, miután megtudják, hogy gyermeküknél megkésett beszédfejlődés áll fenn, általában ilyenek: „mit tehettem volna másképp?”, „én vagyok a hibás?”, „lesz ez valaha jobb?”. Ezeket az anyai bűntudatból fakadó, visszatérő gondolatokat a klienseim szülei már éveken át sokszor megosztották velem. Jó, ha tudod: a tökéletes anya nem létezik.

Ahelyett, hogy most a gyerekekre fókuszálnánk, ezt a bejegyzést NEKED írom.

Igen, neked – anya, apa, nagymama, nagypapa, barát, nagynéni, nagybácsi stb. Az érzéseid számítanak. Ha valóban azt szeretnéd, hogy a gyermeked kiteljesedjen, fogadd el, hogy az anyák is éreznek, és szabadulj meg az anyai bűntudattól. NEKED kell jól lenned!

Mindenekelőtt... Fontold meg a tanácsadást

Tudom, hogy ez csak egy újabb dolog, amit be kell zsúfolnod a sűrű, hektikus napirendedbe, de hidd el, rendkívül fontos.

Nagy híve vagyok a terápiának, és a hozzám forduló családoknak mindig azt javaslom, hogy vegyenek részt rajta együtt, de külön-külön is. A gyermek felmérésének, diagnosztizálásának és a fejlesztés megkezdésének a folyamata mindenki számára nehéz lehet: megterhelő a szülőknek, megterhelő a többi családtagnak és megterhelő a házasságnak is. Mindenki érezheti rosszul magát.

Tudom, hogy furcsán hangozhat, de te magad is át fogsz menni a gyász folyamatán. Nem mindenki éli meg ezeket a szakaszokat sorrendben, és lehet, hogy valaki nem is megy át mindegyiken. 

1. A tagadás és elszigetelődés egy gyakori elhárító mechanizmus, amely tompítja a veszteség okozta közvetlen sokkot, és érzéketlenné tesz a saját érzelmeinkkel szemben. Elzárkózunk a szavak elől, és menekülünk a tények elől. Ez az első szakasz a sokk után. 

2. A harag akkor kezd megjelenni, amikor a tagadás és az elszigetelődés elfedő hatása múlni kezd, és újra felszínre tör a valóság meg a vele járó fájdalom. Még nem állunk készen. Nem állunk készen elfogadni a diagnózist vagy annak következményeit.  Az intenzív érzelem elterelődik a sebezhető belsőnkből, és átirányítva, dühként tör utat magának.

A harag irányulhat élettelen tárgyakra, teljesen idegen emberekre, barátokra vagy a családra. Előfordulhat, hogy még a gyermekedre is kivetíted a dühödet, még ha egyáltalán nem is szándékosan teszed. 

3. Az alkudozás a tehetetlenség és a sebezhetőség érzésére adott természetes reakció; gyakran egy arra irányuló kísérlet, hogy visszaszerezzük az irányítást olyan „Bárcsak...” mondatokon keresztül, mint:

• Bárcsak hamarabb fordultunk volna orvoshoz, vagy bárcsak kikértünk volna egy másodvéleményt egy másik szakembertől.
• Bárcsak megpróbáltunk volna jobb emberek lenni velük szemben.

4. A depresszió egy gyakori szakasz, de lehet, hogy észre sem veszed, hogy éppen ezen mész keresztül. Azok a dolgok, amelyeket korábban szerettél és élveztél, már nem sokat jelentenek. Bármi, amit a gyermeked csinál, elszomoríthat. A jó hír az, hogy tanácsadás segítségével valószínűleg sokkal gyorsabban túljutsz ezen a szakaszon, mint azok, akik nem kérnek segítséget.

5. Az elfogadás a gyász utolsó szakasza, az, amelyet egyesek talán soha nem élnek át. Megérted, mivel néz szembe a gyermeked, nyíltan szembenézel a helyzettel, és családként mindent megteszel azért, hogy a gyermeked sikeresen fejlődjön.

Egy képzett terapeuta képes lesz segíteni neked mindezen érzéseken és érzelmeken keresztül – beleértve az anyai bűntudatot is. 

Csatlakozz szülői és gyermektámogató csoporthoz

Nem tudom pontosan, merre laktok, de mindenképpen kérdezd meg a logopédusodat vagy az orvosodat a helyi támogató csoportokról. Nagyon fontos, hogy a gyermeked is részt vegyen ilyenen, de neked is éppolyan lényeges. Lehetnek olyan csoportok, amelyek csak felnőtteknek szólnak, és olyanok is, amelyeken a gyermeked is ott lehet, olyan gyerekek társaságában, akik hozzá hasonlók.

Ez egy olyan helyet biztosít számodra, ahol beszélgethetsz másokkal, akik pontosan ugyanabban a helyzetben vannak, és ugyanazokat az érzéseket élik át, mint te. Neked és a gyermekednek is biztonságos közeget nyújt, ahol elmondhatod a nehézségeidet anélkül, hogy attól kellene tartanod, hogy furcsának vagy észszerűtlennek tűnsz.

Amikor egyetemre jártam, a csoporttársaimmal egy afáziás támogató csoportot vezettünk. Ez a rendellenesség súlyos agyvérzés (stroke) után alakul ki. Egyik héten csak a páciensek jöttek el megbeszélni az érzéseiket és gondolataikat, de emellett havonta tartottunk egy találkozót a családtagoknak is.

Csodálatos volt látni a kliensek fejlődését, de a családtagokét is. Mire a foglalkozásaink véget értek, mindannyian tele voltak reménnyel.

Néha... a remény minden, amire szükséged van!  

Ígérem, hogy jobb lesz. Látni fogod a fejlődést, és még a legkisebb győzelem is igazi győzelem. Próbálj meg a jó dolgokra koncentrálni, mert azok felül fogják múlni a nehézségeket!!