Az epilepszia és a nyelvi fejlődés

Az egyik olyan rendellenesség, amelyet meglehetősen behatóan tanulmányoztak, az epilepszia. A kutatások során megállapították, hogy az epilepszia valóban hatással van a beszéd- és nyelvi fejlődésre, ám ennek mértéke az epilepszia típusától, súlyosságától és okától függően eltérő.

Hogyan hat az epilepszia a nyelvi fejlődésre?

Ha az epilepszia kora gyermekkorban alakul ki, az agy tipikus fejlődése megzavarodik és eltér a megszokottól. Ezek a gyermekek nehezebben sajátítják el és jegyzik meg a beszédet és a nyelvet, mint a tipikusan fejlődő társaik.

Ez gyakrabban fordul elő a bal agyféltekéből kiinduló parciális epilepszia esetén. Az agy bal féltekéje felelős a nyelvi fejlődésért. Ha ezeken a területeken bármilyen probléma merül fel, általában az expresszív (a beszélt nyelv) és a receptív nyelvi készségek (amit a gyermek hallás vagy olvasás útján megért) elmaradását tapasztaljuk. Sok ilyen esetben a nyelvhasználat gyakorisága csökken, és a gyermek „csendesebbnek” tűnhet, mint ami az életkorára jellemző. Ez a zavar idővel az olvasásra és az írásra is kihatással lehet, mivel nem képesek a szavak hangokra bontására vagy a leírt szavak elolvasására.

https://www.youtube.com/watch?v=MBfJozL7qHM

Mi az epilepszia?

A generalizált epilepszia számos formája nem specifikus hatást gyakorol különféle funkciókra, beleértve a nyelvvel kapcsolatos folyamatokat is. Más formái viszont kifejezett nyelvi zavarokat idéznek elő. Az egyik ilyen felmerülő probléma az afázia. Az afázia a nyelv vagy a szimbolikus feldolgozás szerzett zavara. Ez azt jelenti, hogy az afáziával diagnosztizált személy elveszíti a beszéd megértésének vagy kifejezésének képességét. Az afáziának számos konkrét típusa létezik, amelyeket a kiesett funkció típusa alapján határoznak meg. Egy afáziával diagnosztizált személy esetében feltételezzük, hogy a betegség kezdete előtt normális nyelvi funkciókkal rendelkezett. Bár az afázia leggyakrabban a szélütést (stroke) elszenvedett felnőtteknél fordul elő, rohamokkal küzdő gyermekeknél is megfigyelhető.

A parciális epilepsziában érintettek közül néhányan arról számolnak be, hogy nehézségeik vannak a nyelv megértésével, ezeket a tüneteket azonban szinte mindig félreértelmezik. Például azokat a gyermekeket, akikről úgy tűnik, nem értik a beszédet, könnyen megbélyegezhetik figyelemhiányosként, mert abból indulnak ki, hogy egyszerűen nem figyelnek, és ezért nem értik meg a dolgokat.

A csökkent figyelem vagy a memóriazavar szintén olyan nehézségek, amelyek az epilepszia diagnózisából eredhetnek. Így már látható, milyen gyakran félrediagnosztizálhatják az enyhe rohamokkal élő gyermekeket! Ezek a jellemzők sokféle kórképbe beleillenek, ezért rendkívül fontos, hogy beszélj a gyermekorvosotokkal bármilyen észlelt problémáról.

Az enyhe rohamok jelei

A közepesen súlyos vagy súlyos rohamok egyértelmű jeleit mindannyian ismerjük, hiszen általában görcsrohamokkal járnak. Léteznek azonban olyan enyhe rohamok is, amelyeknek nincsenek feltűnő tüneteik. Ezek közé tartozhatnak:

1. Átmeneti zavartság
2. Merev tekintet, „elbambulás”
3. A karok és lábak kontrollálhatatlan rángatózása
4. Az eszmélet vagy az éberség elvesztése
5. Kognitív vagy érzelmi tünetek, például félelem, szorongás vagy déjá vu érzés

Az orvos a tünetek és a súlyosság alapján fokális vagy generalizált epilepsziát állapíthat meg. A fokális rohamok az agy egyetlen területének rendellenes elektromos aktivitásából erednek. A fokális rohamok eszméletvesztéssel vagy anélkül is jelentkezhetnek:

• Fokális rohamok tudatzavarral. Ezek a rohamok a tudat vagy az éberség megváltozásával, illetve elvesztésével járnak. Előfordulhat, hogy a gyermek meredten néz maga elé, nem reagál megfelelően a környezetére, vagy ismétlődő mozdulatokat végez, például dörzsöli a kezét, rág, nyel vagy körbe-körbe jár.
• Fokális rohamok eszméletvesztés nélkül. Ezek a rohamok megváltoztathatják az érzelmeket, vagy azt, ahogyan a dolgok kinéznek, ahogy az illatukat, tapintásukat, ízüket vagy hangjukat érzékeli, de nem járnak eszméletvesztéssel. Ezenkívül akaratlan rángatózást is kiválthatnak egy-egy testrészben (például a karban vagy lábban), és spontán érzékszervi tünetekkel járhatnak, mint a zsibbadás, szédülés vagy fényvillanások látása.

A fokális rohamok tüneteit olykor összetéveszthetik más neurológiai zavarokkal, például migrénnel, narkolepsziával vagy mentális betegségekkel.

A generalizált rohamok olyan rohamok, amelyek látszólag az agy minden területét érintik. A generalizált rohamok különböző típusai a következők:

• Absence rohamok. Az absence rohamok – korábbi nevükön petit mal rohamok – gyakran gyermekeknél fordulnak elő, és az üres tekintet, a meredt révedés, illetve finom testmozdulatok, például pislogás vagy a száj csücsörítése jellemzik őket. Ezek a rohamok halmozottan is jelentkezhetnek (rövid időn belül több roham), és a tudat rövid ideig tartó elvesztésével járnak.
• Tónusos rohamok. A tónusos rohamok az izmok merevségét, megfeszülését okozzák. Ezek a rohamok általában a hát, a karok és a lábak izmait érintik, és eleséshez vezethetnek.
• Atóniás rohamok. Az atóniás rohamok – más néven akinetikus vagy „drop” rohamok – az izomtónus hirtelen elvesztésével járnak, ami miatt az érintett hirtelen összeeshet vagy eleshet.
• Klónusos rohamok. A klónusos rohamok ismétlődő vagy ritmikus, rángatózó izommozgásokkal járnak. Ezek a rohamok általában a nyakat, az arcot és a karokat érintik.
• Mioklónusos rohamok. A mioklónusos rohamok általában a karok és a lábak hirtelen, rövid ideig tartó rángásaiként vagy rándulásaiként jelentkeznek.
• Tónusos-klónusos rohamok. A tónusos-klónusos rohamok – korábbi nevükön grand mal rohamok – az epilepsziás rohamok legdrámaibb formái, amelyek hirtelen eszméletvesztést, a test megmerevedését és rángatózását idézhetik elő, és néha a vizelettartás elvesztésével vagy a nyelv elharapásával járnak.

Nagyon fontos, hogy ha gyermekednél a fent említett tünetek bármelyike jelentkezik, vizsgálja meg neurológus, aki megállapíthatja, hogy valóban rohamokról van-e szó. Ha megerősítik a diagnózist, a tapasztalatok szerint a rohamok gyógyszerekkel vagy megfelelő étrenddel sikeresen kezelhetők.