Az idősebb testvérrel rendelkező óvodások lassabban fejlesztik a beszédüket. Miért?

A cikk tartalma

• Mit mondanak a kutatások a testvérekről és a nyelvi fejlődésről?
• • Kognitívan érzékeny idősebb testvérek
• Miért történik ez?
• Mit tehetnek a szülők, hogy segítsenek?
• További olvasnivalók

A testvérekről és a nyelvi fejlődésről szóló kutatások azt mutatják, hogy a nagycsaládos gyermekek lassabban fejlesztik kommunikációs készségeiket, mivel kevesebb szülői figyelem jut rájuk.

A legújabb kutatások szerint azonban egy „gondoskodó és érzékeny” idősebb testvér jelenléte rengeteget számít.

A Pediatrics februári számában megjelent tanulmány rámutat arra, hogy nem kizárólag a szülők és a felnőttek befolyásolják az otthoni környezetben a gyermek nyelvi készségeit.

Mit mondanak a kutatások a testvérekről és a nyelvi fejlődésről?

Más kutatások szerint a nagyobb (3 vagy több gyermekes) családokban a szülőknek kevesebb idejük jut egy-egy gyermek tanulására. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ezekben a családokban a legkisebb gyermek szókincse kevésbé fejlett, mint az idősebb testvéreié.

Ez a 385 óvodáskorú gyermeket vizsgáló kutatás megállapította, hogy a nagyobb családokból (3+ gyermek) származó kicsik gyengébben teljesítettek egy sztenderd szókincsteszten. Nem volt azonban lemaradás, ha a gyermeknek figyelmes idősebb testvére volt.

Kognitívan érzékeny idősebb testvérek

A kutatás vezetője, Heather Prime, a University of Toronto klinikai gyermekpszichológia szakos doktorandusza megállapította, hogy egy „kognitívan érzékeny” idősebb testvér az, aki igazán számít. Ez azt jelenti, hogy az idősebb gyermek ráérez arra, mit képes megérteni a kistestvére, és ehhez igazítja a beszédét – például lassabban beszél vagy egyszerűbb mondatokat használ, de nem „gügyög” neki.

Ezek az érzékeny idősebb testvérek észreveszik a kistestvér jelzéseit, és megfelelően reagálnak rájuk, amikor a szülők épp nem tudnak. Az eredmények 385 ontariói családon alapulnak, akik egy átfogóbb, hosszú távú gyermekfejlődési vizsgálatban vettek részt. A kutatók minden családból egy gyermeket követtek nyomon a születésétől fogva.

Amikor a gyermekek 3 évesek lettek, a kutatók egy olyan játékkal vizsgálták őket, amely a passzív (megértett) szókincset méri. Ezek azok a szavak, amelyeket a gyermek a társas interakciók során képes megérteni. Emellett megfigyelték a kicsik szabad játékát a legalább 5 éves nagytesójukkal is.

Összességében a tanulmány azt találta, hogy a nagyobb családokból származó óvodások alacsonyabb pontszámot értek el a szókincsteszteken. Más tényezők – például a családi jövedelem, a kétnyelvűség vagy az, hogy a szülők más országban születtek-e – nem változtattak az eredményeken. Az egyetlen dolog, ami valóban számított, az volt, hogy a gyermeknek volt-e érzékeny bátyja vagy nővére. Csak ebben az esetben tűnt el a szókincsbeli lemaradás.

A kutatók az édesanyák érzékenységét is megfigyelték a gyermekekkel való interakciók során, és az még így is alacsonyabb hatást mutatott ahhoz képest, amikor az idősebb testvér aktívan foglalkozott a kistestvérével.

Miért történik ez?

A nyelvtanulás társas folyamat; aktív részvételre van szükségünk a társas helyzetekben ahhoz, hogy új szavakat tanuljunk, megértsük a jelentésüket, majd képesek legyünk használni őket a mindennapi beszélgetésekben.

Bár nem tudjuk pontosan, mitől válik egy idősebb testvér érzékennyé, a kutatók szerint ez nagyrészt a szülői mintán és a nevelésen múlik. Ha például az 5 éves és a 3 éves testvér összevesznek egy játékon, és a nagyobbik azt mondja: „ez az enyém!”, majd kitépi a kicsi kezéből, érzékenyebb légkört teremthetünk, ha megkérdezzük a nagyobb gyermektől, ő hogyan érezné magát, ha tőle vennék el a játékát.

Ez a kérdés arra ösztönzi az idősebb gyermeket, hogy gondolkodjon el az érzéseken és a következményeken, mielőtt hirtelen felindulásból cselekedne. Bár fontos, hogy a szülők megalapozzák ezt a gondolkodásmódot, bátoríts más felnőtteket is – például a nagyszülőket és a pedagógusokat –, hogy teremtsenek ilyen tanulságos pillanatokat az iskoláskorú gyermekek számára.

Mit tehetnek a szülők, hogy segítsenek?

• Bátorítsd a gyermekeidet, hogy minél többet játsszanak együtt! A kölcsönös játék fantasztikus! Ez olyan tevékenység, amelyhez mindkét gyermek bevonódására szükség van – ilyen például a labda egymásnak gurítása.
• Válassz ki néhány szót, amelyeket újra és újra megismételsz. A lányom ezt folyamatosan csinálja a kisfiammal, mert tőlem látja ezt a mintát. Amikor eljön az evés ideje, elmutogatom neki az „enni” szót, de többször ki is mondom. A lányom most már odamegy az öccséhez evés előtt, és ugyanezt csinálja. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a kicsi hallja a szót, hanem azt is megmutatja neki, hogy a nővére figyel rá.
• Képezzetek mókás hangokat, és kössétek őket mozgáshoz! A totyogók és a babák imádnak mozogni. Jó példa erre, ha azt mondjátok, hogy „pukk-pukk”, amikor az ujjaitokkal buborékot pukkasztotok, vagy „sihuhu”, miközben a vonatot tologatjátok a földön.
• A rámutatás és ismétlés nagyszerű módja annak, hogy a gyermeked gyakran hallja a szavakat, és vizuális képet is kapjon a jelentésükről. Mutass rá tárgyakra a napi rutin során, és ismételd el a nevüket háromszor. Elsőre talán furcsának tűnhet, de minél többször hallja a gyermek a szót, annál gyorsabban fogja megérteni, és képes lesz visszamondani neked.
• Mutass helyes beszédmintát minden gyermekednek, legyen szó babáról vagy totyogóról! A gyerekek azt a beszédet utánozzák, amit hallanak, ezért fontos, hogy ne használj halandzsa szavakat, beszélj hozzájuk lassan, és használj helyes nyelvtant.

Ezeken a tippeken és trükkökön kívül próbáld ki a Speech Blubs alkalmazást is, hogy még jobban támogasd gyermeked nyelvi fejlődését.

További olvasnivalók

Olvass el további cikkeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnak ehhez a témához. Néhány ajánlott bejegyzés: (1) Tippek és trükkök a nyelvi fejlődés elősegítésére, (2) Kétnyelvűség és (3) Beszédkésés és öröklődés.