Blub Talks: A kisgyermekkori hisztik megértése és az anyai bűntudat leküzdése Sue Donnellannel

A cikk tartalma

• Hallgasd meg a Blub Talks podcastot
• Nézd meg a videós podcastot
• Főbb tanulságok

Hallgasd meg a Blub Talks podcastot

Nézd meg a videós podcastot

https://www.youtube.com/watch?v=rXAvYkJJJX4

Házigazdánk és tanácsadónk, Robert M. vendégünkkel a sikerkönyve kapcsán beszélgetett: a „Secrets to Parenting without Giving a F^ck: The Non-Conformist Playbook to Raising Happy Kids without Public Meltdowns, Power Struggles, & Punishments” már elérhető az Amazonon. A témák között szerepeltek azok a stratégiák, amelyeket Susan a „praxisában” alkalmaz, miközben szülőknek segít eligazodni a gyermeknevelés kihívásaiban.

A beszélgetés azzal indult, hogy Robert bemutatta Susan nem mindennapi útját a szülőség felé – ami azért volt „valószínűtlen”, mert sosem gondolta volna, hogy férjhez megy, vagy hogy valaha is gyereke lesz. Céltudatos és vállalkozó szellemű emberként a karrierjére és az azzal járó sikerekre akart összpontosítani. Az élet azonban gyakran átírja a legbiztosabb terveinket is: találkozott és összeházasodott az „első férfival, aki mellett úgy éreztem, a házasság nem is akkora szívás”. Egyik dolog követte a másikat: megszületett az első gyermekük, akit aztán kétpetéjű hármasikrek követtek! 

A beszélgetés ezután a két fia és lánya kapcsolatára terelődött, beleértve azt is, hogy fiainak logopédiára volt szükségük az /r/ hangok javításához. Mondani sem kell, hogy négy gyermek (köztük hármasikrek) felnevelése bárki szemében igazi gyermeknevelési „szakértővé” teszi Susant – ezt a teret a kiváló szervezettségével és őszinte, egyenes stílusával töltötte meg, négy kiegyensúlyozott és sikeres felnőttet nevelve fel.

Robert megkérdezte Susant, mennyi ideig jártak a fiai logopédiára, mire ő így felelt: „1,5–2 évig jártak, és ők (a fiúk) még azelőtt megoldották a problémát, hogy a csúfolódás elkezdődött volna.” Majd nosztalgikusan hozzátette: „Bárcsak nekünk is lett volna valami olyanunk, mint a Speech Blubs...”

Susan ezután bemutatta, milyenek a hozzá forduló tipikus szülők és élethelyzetek, megjegyezve: „ez a túlterheltség mértékétől függ”. Nagyon közvetlen szemlélettel dolgozik, amihez hozzátartozik egy igényfelmérés is, ez alapján dönti el, melyiket veti be a három programja közül. Személyes konzultációkat tart, és szembesíti a szülőket a sokszor nehezen emészthető igazságokkal azokról a szülői viselkedésmintákról, amelyek a gyerekek nehéz magatartásához vezetnek. Ugyanakkor hozzátette: ha egy szülő rászánja magát arra, hogy segítséget kérjen, általában „kifejezetten nyitott” arra, hogy meghallgassa a kemény igazságokat is.

A könyvében és a podcastban érintett témák közül néhány: a kisgyermekkori hisztik „korszakos viselkedésként” való kezelésének kihívása, és hogy hogyan lehet ezt az időszakot lerövidíteni; a „tiltott mondat” (amikor a gyerekek azt mondják: „unatkozom”), amire az volt a szabálya, hogy „Az unalom egy tudatállapot, úgyhogy ezt a szót nálunk nem szabad használni”; a „tinisrácok agyműködése” és az azzal járó elkerülhetetlen „agyköd”; valamint a szülői hajlandóság az önreflexióra és változásra.

Főbb tanulságok

A beszélgetés legfontosabb gondolatai az alábbi idézetekben foglalhatók össze: 

1. Szülőként meg kell tanulnunk: „félretenni a saját egónkat”,  
2. A látszólag ellentmondásos elv: „feladni az irányítást, hogy visszanyerd az irányítást”,  
3. A bűntudat elengedése a nevelésből, hiszen „A bűntudat felesleges energiapazarlás”, 
4. A határok és elvárások kijelölése e szabály mentén: „A nem az nemet jelent, nincs alkudozás”, és
5. Szülőként ne feledd: „egyértelműség és következetesség = bizalom és tisztelet”.

A beszélgetés végén Robert kiemelte, hogy Susan tiszteletteljes, erőt adó és szókimondó gyermeknevelési megközelítése, valamint szórakoztató kommunikációs stílusa igazi „kötelező olvasmánnyá” teszi a könyvét. Segítőkészsége és szakértelme révén ösztönösen rátapint a szülői kihívások lényegére.

Milyen magával ragadó beszélgetés mindazoknak a szülőknek, akik nem félnek a „változzak-először-én” szemlélettel tekinteni a nevelésre, tudnak nevetni a nehézségeken, és elfogadják, hogy a gyerekeknek jár a saját útjuk! Susan Donellan mesterien mutat utat ahhoz, hogy a gyerekek pozitív, számukra is érthető módon vállaljanak felelősséget ezért az útért. Köszönjük, Susan!