Dühroham vagy összeomlás (meltdown): ismerd fel a különbséget

A dührohamok és az összeomlások közötti különbségek megismerése segíthet jobban megérteni, miért éli át ezeket a gyermeked, és hogyan kezelheted őket szülőként. Ma segítünk eligazodni a különbségek között.

Mi a különbség a dühroham és az összeomlás (meltdown) között?

Az igazság az, hogy a dühroham és az összeomlás nagyon hasonlóan nézhet ki. Mindkét esetben előfordulhat, hogy a gyermek a földre veti magát, üt, rúg, sikít, vagy akár visszatartja a lélegzetét. A különbség tehát nem magában a viselkedésben rejlik, hanem a mögötte álló okokban.

Mi az a dühroham?

A dührohamok általában késő csecsemőkorban vagy a kisgyermekkor elején kezdődnek, és egy kívánság vagy szükséglet kifejeződései. Jelezhetik, hogy a gyermek fáradt, éhes, szomorú, mérges vagy zaklatott. Mivel az ilyen korú gyermekeknek gyakran még nincs elegendő szókincsük ahhoz, hogy elmondják, mit éreznek, az érzelmeiket dühroham formájában adják ki.

Ahogy a gyermek növekszik, a dühroham a határok feszegetésének eszköze is lehet. Míg a csecsemők és a tipegők még nem ismerik a manipulációt, és náluk a dühroham egyszerűen az érzések kifejezése, az idősebb gyermekek már manipulálhatják a szüleiket, hogy elérjék, amit akarnak. Ha nem kezelik időben, ez a viselkedés jóval a tinédzserkorba is átnyúlhat, egyre súlyosabbá és nehezebben kezelhetővé válva a kor előrehaladtával.

A dühroham egy vágy vagy szükséglet kifejeződése.

Amikor egy gyermek dührohamot kap, még mindig képes bizonyos mértékig kontrollálni a viselkedését. Sok kutató rámutatott, hogy ha nincs közönség, a dühroham viszonylag gyorsan alábbhagy. Az összeomlások (meltdownok) azonban kissé mások . . . .

Mi az az összeomlás (meltdown)?

Ellentétben a dührohamokkal, amelyek egy szükséglet vagy vágy kifejezéseként jelentkeznek, az összeomlások szenzoros túlterhelődés következményei. Más szóval, az összeomlás akkor következik be, amikor a gyermek úgy érzi, elárasztották az ingerek.

Az összeomlás szenzoros túlterhelődés eredménye.

A célorientált dührohamokkal ellentétben az összeomlás nem kontrollálható. Érzelmi, fizikai, érzékszervi vagy információ-túlterheltség válthatja ki, és közönség jelenlététől függetlenül bekövetkezik. Bizonyos esetekben a külvilág teljes kizárása vagy visszahúzódás is kísérheti.

Kinél alakul ki dühroham, és kinél összeomlás?

A dührohamok a gyermekkor teljesen normális velejárói. Általában az első életév vége felé vagy a tipegőkor kezdetén indulnak el. A dührohamok jellemzően 3 éves korban is fennmaradnak, és bizonyos esetekben még tovább is eltarthatnak (attól függően, hogyan kezelték őket).

A tipikus fejlődésű gyermekeknél is előfordulhat valódi összeomlás, de korántsem olyan gyakran, mint a dühroham. A gyakori összeomlások valójában valamilyen háttérben meghúzódó állapot jelei is lehetnek. Kutatások kimutatták például, hogy a rendszeres összeomlások szorosan összefüggenek az olyan állapotokkal, mint a szenzoros integrációs zavar, a fejlődési traumák, a tanulási nehézségek, a depresszió, az ADHD, a magzati alkoholszindróma és az autizmus.

Mi a különbség az összeomlás és a dühroham között?

Mint korábban említettük, a dührohamok és az összeomlások nagyon hasonlónak tűnhetnek. Hogyan tehetsz hát különbséget a kettő között?

1. Határozd meg a kiváltó okot

Ha sikerül rájönnöd, mi okozza a viselkedést, könnyebben eldöntheted, hogy dührohamról vagy összeomlásról van-e szó. Tedd fel magadnak a kérdést: célorientált a viselkedés?

Például ha egy pláza kellős közepén vagytok, és a gyermeked sikítani kezd, mert nemet mondtál egy új játékra, az célorientált viselkedés. A célja megszerezni a játékot, amit annyira szeretne. Ebből kiindulva biztos lehetsz benne, hogy a gyermekednek dührohama van.

Ha viszont ugyancsak a pláza közepén a gyermeked látszólag minden ok nélkül elveszíti a nyugalmát, az egy szenzoros összeomlás eredménye is lehet. Lehet, hogy túl sok ember sétált el mellette, vagy túl nagy volt a zaj a számára. Bármi is az ok, itt nincs végső „cél”, csak maga a viselkedés.

2. Alábbhagy a viselkedés, ha elsétálsz?

Dühroham esetén az egyik legjobb dolog, amit tehetsz, hogy kissé eltávolodsz (de látótávolságon belül maradsz), és hagyod, hogy a gyermeked magától megnyugodjon. A legtöbb esetben a dührohamtól való ellépés csökkenti a heves viselkedést. Más szóval a dührohamokhoz gyakran közönségre van szükség.

Az összeomlásokhoz viszont nem. A gyermeknél közönséggel vagy anélkül is folytatódni fog az összeomlás. Ennek az az oka, hogy túlterhelődött – egyszerűen nem tud mit kezdeni mindazzal, ami belül zajlik benne. A dührohamokkal ellentétben az összeomlás formájában megjelenő érzelmi kitörések a jelenléted nélkül is bekövetkezhetnek.

3. Segít a figyelemelterelés a viselkedés csillapításában?

Ha a gyermekednek dührohama van, gyakran el tudod terelni a figyelmét más dolgokkal. Bár nem javasoljuk, hogy engedj a hisztinek, példaként érdemes megnézni: ha beadnád a derekad a dühroham során, a vele járó nemkívánatos viselkedés valószínűleg azonnal abbamaradna. Egy összeomlásnál azonban nincs olyan, hogy „beadod a derekad”. Összeomlás esetén, ha egyszer beindult a folyamat, nincs olyan erős figyelemelterelés, ami megállíthatná.

Hogyan kezeld a dührohamot vagy az összeomlást?

Dühroham

Először is maradj nyugodt. A dühroham kezelésének legjobb módja, ha figyelmen kívül hagyod. Igen, tudjuk, hogy ezt néha nagyon nehéz megtenni (különösen, ha nyilvános helyen vagytok), de ha engedsz a viselkedésnek, az a jövőben csak tovább fog fokozódni.

Összeomlás (meltdown)

Az összeomlás kezelésének legjobb módja, ha eleve megelőzöd a kialakulását. Ne feledd, ha egy gyermek összeomlást él át, már elveszítette az uralmát maga felett. Azon kívül, hogy biztonságban tartod az összeomlás alatt, nem sok mindent tehetsz, mert ilyenkor valószínűleg úgysem hallja meg, amit mondasz. A cél tehát az összeomlások megelőzése. Hogyan teheted ezt meg?

• Nyugtató rutinok kialakításával (pl. vizuális eszközök, zene, szenzoros labdák stb.), amelyeket a gyermek használhat, amikor érzed, hogy kezd túlterhelődni vagy túlingerlődni.
• A viselkedési mintázatok feltérképezésével, amelyeket a gyermeked az összeomlás előtt mutat, valamint a kiváltó okok felismerésével és elkerülésével.

Mind az összeomlások, mind a dührohamok esetében óriási segítség lehet, ha megtanítod a gyermekednek, hogyan fejezze ki megfelelően az érzéseit. Azok a gyermekek, akiknek még nincsenek meg az eszközeik arra, hogy elmondják, ha zaklatottak, mérgesek, szomorúak vagy túlterheltek, sokkal nagyobb valószínűséggel produkálnak dührohamot és összeomlást, mint azok, akik rendelkeznek a megfelelő nyelvi készségekkel a kommunikációhoz.

Egy olyan alkalmazással, mint a Speech Blubs, te is segíthetsz gyermekednek elsajátítani a hatékony kommunikációhoz szükséges készségeket. A Speech Blubs különféle taktikákat és játékos feladatokat alkalmaz, hogy segítsen a gyerekeknek új hangokat és szavakat tanulni, és a hatékonyságát logopédus is elismeri. Mind a tipikus beszédfejlődésű, mind a sajátos nevelési igényű – például autizmussal élő – gyermekek számára kiválóan használható.

Ha segítünk gyermekeinknek kommunikálni, csökkenthetjük a dührohamokat és az összeomlásokat – miért ne próbálnátok ki még ma?