Szeparációs szorongás – Mit tehetsz ellene?!

Ó, igen . . . a szeparációs szorongás. Bár teljesen természetes dolog, amin minden gyermek (és szülő) keresztülmegy, ettől még egyáltalán nem könnyebb megbirkózni vele. 

A Nanit.com szerint a „szeparációs szorongás” egy olyan fejlődési mérföldkő, amely a legtöbb babánál 6-7 hónapos kor körül jelenik meg, amikor kialakul náluk a tárgyállandóság fogalma. Ezért kezdhet a kicsi vigasztalhatatlanul sírni, amikor lefekteted aludni, reggel elindulsz dolgozni, vagy kiteszed a bölcsődében. 

Tudom, mire gondolsz: mi az a tárgyállandóság? Ez egy olyan szakkifejezés, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a babád már tudja: a tárgyak és az emberek – mint te magad is – akkor is léteznek, ha nincsenek a szobában vagy a közvetlen közelében. A szeparációs szorongás tünetei éppen ebből a fontos új fejlődési lépésből fakadnak.

Szülőként persze jólesik a tudat, hogy „legalább hiányzom neki”, de aztán elkezdesz azon töprengeni, vajon képes leszel-e valaha is egy percre magára hagyni az elkövetkező 18 évben. Nyugodj meg, ez csak egy szakasz, amit előbb-utóbb kinő! 

És mi ebben a jó? Amint biztonságban érzi magát, megnyugszik, és a sírás is elcsitul. Lehet, hogy kell hozzá néhány próbálkozás, de idővel egyre könnyebb lesz. 

Ha épp az óvodakezdés előtt álltok, összegyűjtöttünk néhány tippet és trükköt, amellyel megelőzheted, hogy a szeparációs szorongás eluralkodjon a gyermekeden.

1. Gyakoroljátok az elválást

Kezdetben csak rövid időre és ne túl messzire menj el, miközben a gyermeked egy megbízható felügyelővel marad. Ahogy a kicsi fokozatosan hozzászokik az elváláshoz, úgy nyújthatod egyre hosszabbra az időt és mehetsz távolabb.

2. Időzítsd az elválást alvás vagy etetés utánra

A babák sokkal érzékenyebbek a szeparációs szorongásra, ha fáradtak vagy éhesek. Sokat segít, ha kialakítasz egy rutint, és következetesen ragaszkodsz hozzá. A gyerekeknek biztonságot ad a kiszámíthatóság, és ez segít nekik abban is, hogy ne érezzék magukat elhagyatottnak az alvásidőben. 

3. Alakítsatok ki egy gyors búcsúzási rituálét

A megszokott rituálék megnyugtatóak, és olyan egyszerűek is lehetnek, mint egy különleges integetés az ablakból vagy egy puszis búcsúzkodás. De tartsd ezt röviden, hogy tudd a következőt követni:

4. Távozz drámamentesen

Mondd el a gyermekednek, hogy most elmész, de vissza fogsz jönni, aztán indulj is – ne húzd az időt, és ne csinálj belőle nagyobb ügyet, mint amilyen. Én mindig megölelem és megpuszilom a lányomat és a fiamat, integetek, és már ki is lépek az ajtón. Egyiküknél sem volt ebből gond. Azt vettem észre, hogy ha hosszan búcsúzkodom vagy túldramatizálom a dolgot, ők is sokkal rosszabbul reagálnak. 

5. Tartsd be az ígéreteidet

Ahhoz, hogy a gyermekedben kialakuljon a magabiztosság és lássa, hogy képes megbirkózni az elválással, kulcsfontosságú, hogy pontosan akkor érkezz vissza, amikorra megígérted. Tudnia kell, hogy mindig számíthat rád és bízhat benned!

6. Őrizd meg az ismerős közeget, amikor csak lehet, és tedd ismerőssé az újat

Hívd a bébiszittert a saját otthonotokba. Ha pedig a gyermeked házon kívül van, bátorítsd arra, hogy vigyen magával egy ismerős tárgyat. Mi mindig engedjük, hogy a kislányunk magával vigyen egy plüssállatot a nagymamájához a délutáni alváshoz, az óvodába pedig a kedvenc kistakaróját viszi. 

7. Biztosíts állandó gondozót

Ha felügyelőt fogadsz, próbáld meg hosszú távon megtartani, hogy elkerüld a következetlenséget a gyermeked életében. Mi körülbelül két héttel a beiratkozás előtt elvittük a kislányunkat az óvodába. Az óvónők javasolták, hogy menjünk ki a szobából, és hagyjuk, hadd játsszon a többi gyerekkel. Nagyon ügyes volt. Sőt, igazából még haza sem akart jönni :( 

8. Minimalizáld az ijesztő műsorokat a tévében

A gyermeked kevésbé lesz szorongó, ha a képernyőn látott mesék és műsorok nem félelmetesek. A lányom imádja az ijesztő filmeket, de még így is igyekszünk korlátozni őket, hogy megelőzzük az elalvási nehézségeket vagy a feszültséget, amikor valami új dologgal találkozik. 

9. Próbálj meg nem beadni a derekad

Nyugtasd meg a gyermeked, hogy minden rendben lesz – a következetes határok kijelölése segít neki alkalmazkodni az elváláshoz. Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni, különösen akkor, ha lefekvéskor tör rá a sírás. Néha egyszerűen csak ki kell lépned a szobából. Amíg jóllakott, tiszta a pelenkája és biztonságban van, nem baj, ha hagyod egy kicsit sírni. 

A Nanit.com szerint a szeparációs szorongásnak több különböző szakasza is van. Jellemzően két-három hétig tart, és csecsemő- vagy kisgyermekkorban, de még később, nagyobb gyermekkorban is felütheti a fejét. Két év alatti babáknál leggyakrabban a következő életkorokban jelentkezik: 

• 6–7 hónapos korban: Körülbelül ekkor – néha még korábban – alakul ki sok csecsemőnél a tárgyállandóság fogalma. 
• 9–10 hónapos korban: A babád ebben az időszakban kezdi sokkal jobban átlátni a napi rutint. „A szeparációs szorongás ilyenkor fellángolhat, ahogy a babák kezdik egyre jobban megérteni a különféle társas helyzeteket.” Tisztában vannak vele: „Hoppá, reggel beadnak a bölcsibe, és anya nagyon hosszú időre eltűnik.” (nanit.com)
• 13–14 hónapos korban: Ebben a korban a babádnak nehézséget okozhat kifejezni az érzéseit, ami a szeparációs szorongás újabb hullámához vezethet. Ekkor már remek a passzív szókincsük és a beszédértésük – értik, amit mondasz nekik –, de a saját érzéseiket még nem tudják szavakba önteni. Legszívesebben megkérdeznék: „Miért kell dolgozni menned? Miért hagysz itt?”, de ezt még nem tudják kimondani, ezért inkább sírnak.”

Szülőként mi magunk is átélhetünk egyfajta szeparációs szorongást. Bár nem olyan heves, mint a babáké, mégis érezzük, amikor hosszabb ideig vagyunk távol a gyermekeinktől. Mennyire ellentmondásos helyzet, nem igaz? Olyan nagy szükségünk van a pihenésre, DE amint nincsenek a közelben, rögtön ott a kérdés: „na és most mit kezdjek magammal?” vagy „úgy hiányoznak!”

Szülői szorongás? 

Tudom, hogy a szülés után nekem is nagyon nehéz volt először magukra hagynom a gyerekeimet. Az elválás a gyermekeinktől sosem könnyű. Állandóan az járt a fejemben, hogy senki sem tud úgy gondoskodni róluk, mint a férjem vagy én. Nekem ezek a dolgok segítettek:

1. Írj le részletes napirendet a felügyelőnek! Légy olyan pontos, amennyire csak szükségesnek látod. Feltétlenül jegyezz fel minden fontos tudnivalót és az orvosi vagy egészségügyi információkat, amelyekre szükségük lehet, amíg távol vagy;
2. Kérj képeket és üzeneteket! Nagyon megnyugtató volt látni a gyerekeket, és tudni, hogy remekül elvannak nélkülünk is; 
3. Kezdetben csak pár órára mozdulj ki! Amikor először hagytuk otthon a kicsiket, lehet, hogy csak három órára mentünk el. Ez már épp elég szabadságérzetet adott, de közben megnyugtatott az a tudat is, hogy hamarosan újra látom őket. Ahogy telt az idő, egyre bátrabban maradtunk távol hosszabb időre is!;
4. Készülj fel mindenre, amire csak lehet! Én mindig jóval több ételt és tejet készítettem elő, mint amennyi valójában kellett volna. Mindig kikészítettem több váltás ruhát is, egy esetleges pelenkabalesetre felkészülve. Az a tudat, hogy a gondozónak minden kéznél van, rengeteget enyhített a szorongásomon. 

Ne feledd: mint minden más, ez is csak egy átmeneti szakasz. Előbb-utóbb mi is és a gyermekeink is túllépünk rajta. Próbálj meg nyugodt maradni, és bátran kérj segítséget, ha szükséged van rá!