A fonológiai folyamatok és zavarok 3 típusa

A cikk tartalma

• A fonológiai folyamatok meghatározása és magyarázata
• A fonológiai folyamatok különböző típusai
• • 1. típus: Helyettesítések
  • 2. típus: Hasonulások
  • 3. típus: Szótagszerkezet

Még a hangképzési terápia után is nagyon nehéz megérteni a gyermekedet? A beszéde dünnyögésnek vagy összefüggéstelennek tűnik? Ha igen, előfordulhat, hogy a gyermeked a fonológiai folyamatokkal összefüggő egyéb beszédzavarral küzd.

Ez a bejegyzés a fonológiai folyamatok meghatározásával foglalkozik, és átfogó képet nyújt a leggyakrabban előforduló hibatípusokról. Mint mindig, most is arra bátorítok mindenkit, aki úgy véli, hogy a saját vagy egy ismerős gyermeke ilyen beszédzavarral küzdhet, hogy próbálja ki a Speech Blubs 2 alkalmazást az otthoni logopédiai gyakorlás kiegészítéseként , és forduljon a környékbeli logopédus szakemberhez egy alapos felmérésért. 

A fonológiai folyamatok meghatározása és magyarázata

A fejlődő gyermekeknél jellemzően léteznek bizonyos beszédminták, amelyeket a beszédhangok tanulása során használnak. A kisgyermekek azért alakítanak ki ilyen mintákat, mert még nincsenek meg a megfelelő képességeik ahhoz, hogy a szavakat pontosan és tisztán ejtsék ki.

Gyakran hallani például, hogy a gyermek a „repülő” helyett azt mondja, „lepülő”, vagy elhagy hangokat a szóból, például „nana” lesz a „banán”-ból. Nagyon sokféle beszédminta jelenhet meg egy gyermek beszédében, ami a nyelvi fejlődés során teljesen „normálisnak” számít.

Fonológiai zavarról akkor beszélünk, ha a gyermek által használt minták azon az életkoron túl is fennmaradnak, amikorra a „tipikusan” fejlődő gyermekek már elhagyták őket, vagy ha a hibák sokkal szokatlanabbak a vártnál. Például, ha egy gyermek 4 évesen még mindig a „reduplikáció” fonológiai folyamatát használja – mondjuk „vava”-t mond a „víz” helyett –, mi, logopédusok úgy ítéljük meg, hogy a beszéde elmaradást mutat, mivel ez a folyamat a gyermekeknél általában 3 éves korra lezárul. 

Akkor nevezzük zavarnak, ha a gyermek túlzott mértékben használ nem típusos fonológiai mintákat. Ennek az az oka, hogy amikor egyszerre több folyamatot is alkalmaznak, a beszédük teljesen érthetetlenné válik. Ezért, ha a kisgyermeked nem beszél tisztán, és senki sem érti meg őt, rendkívül fontos egy fonológiai zavarra irányuló kivizsgálás, valamint egy egyértelmű kezelési terv kialakítása a beszédhibák javítására.

Most áttekintést adok a legGYAKORIBB folyamatokról, amelyekkel a logopédusok a leggyakrabban találkoznak. Ne feledd, hogy ennél jóval több folyamat létezik, de ennek a bejegyzésnek a szempontjából nem szükséges mindet ismerned!

A fonológiai folyamatok különböző típusai

1. típus: Helyettesítések

Helyettesítések – Olyan beszédhibák, amelyek során a gyermek a helyes hangokat más hangokkal helyettesíti, így a szó érthetetlenné válik. 

A hátrahúzás (backing) az, amikor a gyermek a száj elülső részében képzendő hangokat a száj hátsó részében képzett hangokkal helyettesíti. Például a „kutya” helyett valami hasonlót ejt, mint a /tutya/ fordítottja, mondjuk a /d/ helyett /g/ hangot mond (pl. „dob” helyett „gob”). Ez a súlyosabb fonológiai elmaradásokra jellemző. 

Az előrehúzás (fronting) pontosan a hátrahúzás ellentéte. Ilyenkor a száj hátsó részében képzendő hangokat a száj elülső részében képezi a gyermek. Például a /k/ vagy /g/ helyett /t/ vagy /d/ hangot ejt (pl. „kutya” helyett „tutya”). Ez a folyamat tipikusan fejlődő gyermekeknél 3,5 éves korra el szokott tűnni. 

A folyékony hangok helyettesítése (gliding) során a gyermek az /r/ vagy /l/ hangokat félhangzóval, például /j/-vel helyettesíti (például „répa” helyett „jépa”). Ez a folyamat a tipikusan fejlődő gyermekeknél akár 6–6,5 éves korig is fennállhat. 

A zárhangképzés (stopping) az, amikor a gyermek egy réshangot vagy zár-rés hangot (mint az /f/, /sz/, /cs/ vagy /zs/) rövid és robbanó zárhanggal, például /p/-vel vagy /t/-vel helyettesít. Például a „cipő” helyett „tipő”-t, vagy a „foci” helyett „poci”-t mondhat. Ezt a fajta helyettesítést a gyermekeknek legkésőbb 5 éves korukra el kellene hagyniuk. 

A magánhangzóvá alakítás (vowelization) pontosan az, amit a neve sugall: a gyermek egy mássalhangzót (például az /l/-t) magánhangzóval helyettesít egy-egy szótagban. 

Az affrikáció (affrication) során a gyermek egy egyszerű zárhangot (például /t/ vagy /d/) zár-rés hanggal (mint a /cs/ vagy /dzs/) helyettesít. Ez a folyamat általában 3 éves korra magától megszűnik. 

A deaffrikáció (deaffrication) az, amikor a gyermek egy zár-rés hangot (például a /cs/-t) egyszerűbb, réshanggal helyettesít, például „csiga” helyett „siga”-t mond. Ez a folyamat 4 éves korra megszűnik a gyermekeknél. 

Az ajakkerekítés/labializáció során a gyermek egy olyan hangot, amelyet nem az ajkakkal kellene képezni, ajakhangként ejt ki. Például a /t/ helyett /p/-t mondhat (pl. „tó” helyett „pó”). 

2. típus: Hasonulások

A hasonulások olyan beszédhibák, amikor a gyermek egy adott hangot egy hasonló vagy azonos képzésmódú másik hanggal helyettesít a szón belül, de nem azt a helyes fonémát használja, amit kellene. 

Reduplikáció (szótagkettőzés) akkor történik, amikor a gyermek a szón belül ismételget egy szótagot vagy hangot. Például a „cumi” vagy a „baba” mintájára a bonyolultabb szavakat is kettőzve ejti, mint a „víz” helyett a „vava”. Ez 3 éves korra eltűnik. 

A kontakt hasonulás (asszimiláció) az, amikor a gyermek átvesz egy olyan hangot, amelyet a szóban már korábban vagy később hallott. Például a „kutya” helyett „tutya”-t vagy a „labda” helyett „babda”-t mondhat. Ez a folyamat 3 éves korra általában megszűnik. 

A szókezdő zöngésítés/zöngétlenítés során a gyermek egy zöngés mássalhangzót zöngétlennel (vagy fordítva) helyettesít a szó elején. Előfordulhat például, hogy a „bab” helyett „pap”-ot mond. Ez legkésőbb 6 éves korra lezárul. 

3. típus: Szótagszerkezet

A szótagszerkezet változásai akkor következnek be, amikor a gyermek egy szóból elhagy, ahhoz hozzáad, vagy benne úgy módosít egy elemet, hogy az hibássá válik. 

A mássalhangzó-torlódás egyszerűsítése (cluster reduction) az, amikor a gyermek két egymás mellett álló mássalhangzóból az egyiket elhagyja vagy egyetlen hanggal helyettesíti őket. Például a „fa” helyett „torta” vagy a „traktor” helyett „tator”, a „strand” helyett „tand”. 

A szóvégi mássalhangzó elhagyása az, amikor a szó utolsó hangja lemarad. Például a „hal” szóból „ha” lesz. Ennek a folyamatnak 3 éves korra meg kellene szűnnie. 

A szókezdő mássalhangzó elhagyása az, amikor a szó legelső hangja marad el. A gyermek például a „lámpa” helyett „ámpa”-t mondhat. Súlyosabb fonológiai zavarok esetén jellemző, hogy a gyermekek elhagyják a kezdő mássalhangzót. 

Természetesen még sok másféle beszédhiba létezik, de az elmúlt 10 évben logopédusként leggyakrabban ezekkel találkoztam. Ha úgy sejted, hogy gyermekednek fonológiai vagy artikulációs zavara lehet, kérj időpontot egy logopédiai szűrésre vagy vizsgálatra, és próbáld ki a Speech Blubs 2 alkalmazást a szórakoztató otthoni logopédiai gyakorláshoz!