Hogyan fékezzük meg a csúnya beszédet a gyerekeknél?

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a lányunk először káromkodott. Épp a Bronx Zoo-ból tartottunk hazafelé a sógornőmmel és az anyósommal. A lányunk, Nora, alig múlt kétéves, és szinte az egész autóút alatt csöndben volt. Pont a csúcsforgalom idején indultunk el az állatkertből, és a férjemnek egyszer csak hirtelen a fékre kellett taposnia. Erre egy vékonyka kis hangot hallottunk a hátsó ülésről: „a picsába”. Egymásra néztünk, és emlékszem, megkérdeztem: „ezt most tényleg ő mondta?” Nem szóltunk semmit, hogy ne reagáljuk túl, de nem sokkal később a férjemnek újra satuféket kellett nyomnia, és ő pontosan ugyanazt mondta. Ekkor már rögtön rászóltunk a szóhasználat miatt, és elmagyaráztuk neki, miért nem szabad ilyet mondani.

A férjem és én nagyon odafigyelünk arra, mit mondunk a gyerekeink előtt – különösen azóta, hogy elkezdték visszamondani a hallottakat. Folyton azon gondolkodtunk, hol és mikor hallhatta ezt a szót. Az egyik kedvenc filmje a „Szellemirtók”. Fogalmunk sincs, miért, de IMÁDJA. A film végén az egyik szellemirtó pontosan ezt mondja: „A picsába.” Ekkor jöttünk rá, hogy innen szedte a szót. 

Meg kell mondjam, még jó néhányszor el kellett mondania, mire végre megértette, hogy nem szabadna használnia. Következetesek maradtunk a reakcióinkban, és bevetettünk néhány olyan dolgot, amit alább fogok részletezni. Most 3 éves, és már ő mondja másoknak: „ez csúnya szó, ne mondd!”

Miért történik ez?

Tudom, hogy hatalmas sokk lehet, amikor először hallod a totyogódat káromkodni. Néha egyszerűen csak azért csinálják, mert éppen felfedezik a nyelvet. Nem tudják, mit jelent a szó, ezért várják a reakciódat és a magyarázatodat, hogy tanulhassanak belőle. 

A gyerekek másik gyakori oka a káromkodásra a te reakciód. Tudjuk jól, hogy a gyerekek szívesen ismétlik meg azt, amire nagy reakciót kapnak. Rajzolnak nekünk egy képet, mi lelkesedünk, ők meg újra rajzolnak egyet. Rászólunk valamire, ők pedig feszegetik a határokat, hogy lássák, meddig mehetnek el. Ugyanez igaz a káromkodásra is. Nagymértékben attól függ a gyermeked viselkedése, hogyan reagálsz te magad. 

Mit tegyél, ha előfordul?

Az egyik legfontosabb tanács, amit adhatok: őrizd meg a hidegvéredet. A kisgyermekek gyakran pusztán a nyelvvel való kísérletezés miatt káromkodnak. Lehet, hogy csak kipróbálnak egy új szót, esetleg próbálják megérteni a jelentését. Előfordul, hogy a csúnya szó véletlenül csúszik ki, miközben a gyerekek tanulnak beszélni. Az is lehet, hogy valamilyen érzést próbálnak kifejezni, például frusztrációt. Vagy csupán azért mondják, mert viccesen hangzik, vagy mert reakciót vált ki. Sőt, káromkodás közben egyszerűen másokat is utánozhatnak.

Az egyik leghatékonyabb módszer a káromkodás kezelésére, ha teljesen figyelmen kívül hagyod. A káromkodás a legtöbbször figyelemfelkeltés céljából történik, így ha nem adunk rá semmilyen reakciót, a gyerekek rájönnek, hogy nem kapnak vele visszajelzést, és felhagynak vele. 

A totyogóknak és az ovisoknak általában nincs szükségük a káromkodások részletes magyarázatára. Túl kicsik még ahhoz, hogy felfogják a gyakoribb szitokszavak mögött rejlő fogalmakat. Bőven elég ennyit mondani: „Ez nem szép szó”. A négy évnél idősebb gyerekek számára viszont már hasznos lehet egy egyszerű magyarázat. 

Ha úgy gondolod, hogy a gyermeked valamennyire már érti a szó jelentését, megkérdezheted tőle, szerinte mit jelent. Ezután általános megfogalmazással magyarázd el neki, miért nem illik használni. Mondhatod például: „Ez a kakira egy másik szó, és nem szép dolog így használni”.

Ha a gyermeked továbbra is csúnyán beszél, érdemes lehet hosszú távú megoldásokban gondolkodnod. Beszélj a háztartásban élő összes felnőttel, és egyezzetek meg az elfogadható szavakban és kifejezésekben. Egyes családokban például a „Te jó ég!” teljesen rendben van, míg más szavak nem férnek bele. Mi sem nézzük jó szemmel, ha a lányunk azt mondja, hogy „a fenébe”, de más családoknál ez még simán elfogadható lehet. 

Alkossatok szabályokat! Ha a családotokban világos szabályok vannak a csúnya beszédre, sokkal könnyebb lesz rámutatni, ha a gyermeked nem megfelelő kifejezést használ. Mondhatod például, hogy „Kérlek, használj szebb szót!”, vagy hogy „Mi nem használunk ilyen szavakat”. A gyerekek számára sokkal egyértelműbb a helyzet, ha a káromkodásra vonatkozó szabályok a felnőttekre éppúgy érvényesek, mint a gyerekekre. Ha nem szeretnéd, hogy a gyerekeid káromkodjanak, neked és a többi otthon élő felnőttnek is kerülnötök kell ezt.

Íme még néhány ötlet a tiszteletteljes kommunikáció ösztönzésére és a káromkodás csökkentésére a családban:

• Keress más kifejezéseket, ha nehezen állod meg a káromkodást, és találj más módszereket a nehéz helyzetek kezelésére. Például a káromkodás helyett mondhatsz valami olyasmit, hogy „Most nagyon frusztrált vagy dühös vagyok”. Ezzel jobb mintát mutatsz az érzelmek kifejezésére.
• Dicsérd meg a gyermekedet, ha azt látod, hogy megfelelően kezeli a haragot vagy a csalódottságot. Például, ha elmeséli, hogy egy játszópajtása csúnya szavakkal csúfolta őt, dicsérd meg azért, hogy inkább otthagyta a helyzetet, és maga nem használt ilyen szavakat.
• Figyelj oda arra, mit néz, mit hallgat és mivel játszik a gyermeked. Ez azt jelenti, hogy ellenőrzöd a korhatár-besorolást a tévéműsorok, a filmek, valamint az egyéb multimédiás tartalmak és zenék esetében. Az is jó ötlet, ha a tévét, a számítógépeket és egyéb eszközöket a lakás olyan részén helyezitek el, ahol könnyen rálátsz a képernyőre.