Képernyőidő gyerekeknek: Elég a bűntudatból!

Azokat a szülőket, akik az ajánlottnál több képernyőidőt engednek a gyerekeiknek, gyakran keményen elítélik mások. Szülőként nehéz egyensúlyt teremteni az online tanulás, a játék és a saját munkabeosztásunk között. Mit tehetnek hát a szülők, hogy korlátozzák a gyerekek képernyőidejét?

A cikk tartalma

• A képernyőidőhöz kapcsolódó nevelési stílusok
• • Engedékenyek
  • Korlátozók
  • Mentorok
• Útravaló szülőknek

A technológia és a képernyők mindenütt jelen vannak, és nehéz őket elkerülni. Ráadásul sok gyermekorvos arra buzdítja a szülőket, hogy a lehető leginkább korlátozzák a képernyőidőt, beleértve a tévézést is. Az, hogy milyen képernyőidőt engedsz, gyakran a nevelési stílusodtól függ. A szülők gyakran szégyenkeznek amiatt, hogy megengedik, vagy megszégyeníti őket egy olyan társadalom, amely a valós életbeli tanulási tapasztalatokat helyezi előtérbe.

A képernyők és a technológia soha nem fogják helyettesíteni az elmélyült beszélgetéseket és a kézzelfogható tapasztalatokon alapuló tanulást. A The Atlantic cikke szerint a szülőknek nem kellene bűntudatot érezniük a képernyőidő engedélyezése miatt. Az Egyesült Államok több mint 10 000 szülőjétől gyűjtött adatok alapján három különböző nevelési stílust azonosítottak a technológia és a képernyőidő használata terén.

A képernyőidőhöz kapcsolódó nevelési stílusok

(A The Atlantic szerint)

Engedékenyek

Ezek a szülők rengeteg eszközt adnak gyermekeiknek, és megengedik nekik, hogy maguk döntsék el, mikor és hogyan töltik a képernyőidejüket. A The Atlantic megállapította, hogy ebben a csoportban a „digitális engedékenyek” leginkább tinédzserek szülei voltak, és a megkérdezett szülők mintegy egyharmadát tették ki.

Korlátozók

A „digitális korlátozó” szülők hajlamosak szigorúan korlátozni gyermekük képernyőidejét és a technológia használatát általában. Ez a nevelési stílus amiatt aggódik, hogy a képernyőidő hogyan befolyásolja a gyermek fejlődését. A „digitális korlátozók” leginkább óvodás korú gyerekek szülei, és a „kikapcsológombos” megközelítést részesítik előnyben az internettel és a képernyőidővel kapcsolatban.

Mentorok

A felmérésben azonosított utolsó nevelési stílust „digitális mentoroknak” nevezik. Ahelyett, hogy teljesen korlátoznák gyermekük internet- és képernyőhasználatát, elfogadják és beépítik azt a mindennapokba. A „digitális mentorok” segítenek gyermekeiknek abban, hogyan tájékozódjanak megfelelően, és hogyan használják felelősségteljesen az internetet. Ez a csoport is a megkérdezett szülők egyharmadát tette ki, és a gyerekek különböző korosztályait ölelte fel, ami azt sugallja, hogy ez a nevelési stílus bármilyen korú gyermeknél hatékony lehet.

A további kutatások és felmérések során a The Atlantic megállapította, hogy a „digitális mentorok”:

• Beszélgetnek a gyermekeikkel arról, hogyan használják okosan a technológiát és az internetet;
• Mielőtt a gyermekeik használni kezdenék őket, utánajárnak a különböző appoknak, eszközöknek és programoknak;
• Könyveken, videókon és más programokon keresztül tanítják gyermekeiket a technológiáról;
• Beíratják gyermekeiket technológiai tanfolyamokra és workshopokra a digitális készségeik fejlesztése érdekében;
• Végigvezetik a gyermekeiket egy-egy számítógépes program, app vagy weboldal használatán; és
• Szívesen videójátékoznak együtt a gyermekeikkel.

A „digitális mentorok” mélyreható felmérése azt is kimutatta, hogy e nevelési stílus képviselőinek 44%-a hetente legalább egyszer utánanézett a technológiáknak, és rendszeresen beszélgetett gyermekeivel az internet felelősségteljes használatáról. De mi lett az eredménye ennek a sok digitális odafigyelésnek a szülők részéről? A The Atlantic megállapította, hogy a „digitális mentor” szülők gyermekei felelősségteljesebben bántak a képernyőidővel és az internethasználattal, mint a „digitális korlátozók” gyermekei.

A felmérésből kiderült továbbá, hogy a „digitális korlátozók” gyermekei nagyobb valószínűséggel „tanúsítottak problematikus viselkedést”, amely magában foglalta a következőket:

• Pornográf weboldalak megtekintése (akár véletlenül, akár szándékosan);
• Online chatelés vagy e-mailezés olyan személyekkel, akiket személyesen nem ismertek;
• Gyakoribb ellenséges és bántó hozzászólások;
• Más személynek adták ki magukat az interneten.

Útravaló szülőknek

Bár a képernyőidő és az internethasználat kezelése nem egyszerű a gyerekeknél, a The Atlantic felmérése arra enged következtetni, hogy a szülőknek nem kellene szégyenkezniük gyermekeik internethasználata miatt. Ehelyett a kutatás rávilágított, hogy a „digitális korlátozók” módszere – akik teljesen megpróbálták kiiktatni a technológiát – csak rövid ideig működött. Ahogy a gyermek növekszik, a mindennapi életben elkerülhetetlenül egyre többet fog kapcsolatba kerülni a digitális világgal.

Ez a cikk arra ösztönöz, hogy a szülők ne tekintsenek gonosz dologként a technológiára vagy az internetre, amely kizárólag hátráltatja a gyermek fejlődését. Szülőként képes vagy megtalálni az egyensúlyt a valós életbeli élmények, a technológia és az internet között. Bár bölcs dolognak tűnhet a technológia teljes korlátozása, ez valójában nem készíti fel a gyerekeket arra, hogyan használják az internetet felelősségteljesen, miközben felnőnek.

Mint az élet oly sok más területén, a gyermekek képernyőideje és internethasználata terén is minden az egyensúlyról szól. A gyerekeknek sokféle tanulási formára van szükségük, az internet pedig olyan oktatási eszközként is szolgálhat, amely gazdagítja a gyermek fejlődését. Természetesen irányításra és támogatásra van szükségük ahhoz, hogy biztonságosan és felelősségteljesen tudják használni. Végül is a válasz arra a kérdésre, hogy mennyi képernyőidő a megfelelő, a te kezedben van, és csak a saját körülményeid alapján hozhatsz jó döntést.

Itt jössz te a képbe! A szülőknek kell átkísérniük a gyermekeiket ezen a fejlett technológiai világon. A te útmutatásoddal gyermekeid biztonságosan eligazodhatnak a digitális világban, miközben felelősségteljesen tanulnak.