Képernyőidő: Minden egyben útmutató

Üdvözlünk az „All-in-One” útmutató-sorozatunkban, amelyben egy-egy fontos témát járunk körül részletesen a blogunkon. Ennek az útmutatónak a témája azt vizsgálja, hogy a képernyőidő vajon hasznos-e a kisgyermekek számára.

A cikk tartalma

• A képernyőidő különböző típusai
• • 1. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP)
  • • Szabj határokat
  • 2. Az Amerikai Beszéd-, Nyelv- és Hallás Szövetség (ASHA)
  • 3. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)
  • Média és a gyermekek
  • Kisgyermekek és képernyők a COVID-19 idején – Virtuális műhely
  • • Mennyit jegyeznek meg a gyerekek a képernyőről látottakból?

A Speech Blubs csapata hetente kap kérdéseket olyan szülőktől és logopédusoktól, akik amiatt aggódnak, hogy a gyerekeiknek szabad-e „oktatási” célból képernyőt használniuk. Csupán néhány további, a gyerekek képernyőidejével kapcsolatos gyakori kérdés: hány éves kortól kezdhetik el a képernyőhasználatot, mennyi számít túl sok képernyőidőnek, milyen műsorok a legjobbak a gyermekemnek, és vajon a tévénézés késlelteti-e a gyermek beszédfejlődését? Ezek a kérdések összetettek, és örökletes, életkor-specifikus, valamint társadalmi-gazdasági tényezőket is érintenek, sőt felvetik azt a kérdést is, hogy mit is jelent valójában az „oktató jellegű” kifejezés. Ráadásul nincs teljes egyetértés, a kérdés kultúránként eltérő, különböző értékeket ölel fel, és folyamatosan formálódó elképzelések övezik azt, hogy mi számít egészségesnek.

Ez a bejegyzés a képernyőidőről és a gyermekekről szóló folyamatos diskurzus részeként született meg, kapcsolódva a weboldalunkon már meglévő blogcikkekhez, valamint a közelmúltbeli webináriumokhoz – köztük a „Media and Children” című Tedx-előadáshoz és a „Young Children and Screens during COVID-19 - Virtual Workshop” című virtuális műhelyhez, amelyeken az USA négy elismert szaktekintélye vett részt.

Ez a bejegyzés azért mutatja be ezeket a webináriumokat és szakértőket, mert az ő munkásságuk képezi a terület három legelismertebb szervezete véleményének és ajánlásainak az alapját: az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP), az Amerikai Beszéd-, Nyelv- és Hallás Szövetség (ASHA), valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

Egy negyedik szervezet, a CPLOL, az Európai Unió Logopédusainak Állandó Kapcsolattartó Bizottsága. A „CPLOL” betűszó valójában a francia névre utal: Comité Permanent de Liaison des Orthophonistes/Logopèdes de l'Union Européenne. Jelenleg még gyűjtjük az információkat az ő ajánlásaikról, valamint más globális szervezetek adatairól is.

A digitális média félreértelmezése

Bár ez a bejegyzés igyekszik a lényegre fókuszálni a vitát, és minden friss információt megadni a gondviselőknek ahhoz, hogy saját maguk hozzanak döntést a képernyőidőről, a legtöbben egyetértenek abban, hogy a képernyők önmagukban nem rosszak – az szorul javításra, ahogyan használjuk őket.

A képernyőidő különböző típusai

A téma feltárásának megkezdéséhez nézzük meg, hogyan szokták általában felosztani a képernyőidőt:

Csoportosítás a tartalom típusa szerint

1. Szórakozás – ez a legnépszerűbb, ide tartozik a tévénézés és a videojátékok

2. Oktatás:

• Távoktatás – ide tartozhat a videókonferencia és az online kurzusok
• Oktató alkalmazások – minden olyan applikáció, amely egy bizonyos feladat vagy készség tanítását ígéri
• Alkotásra ösztönző alkalmazások – ide tartoznak a csináld magad (DIY), útmutató és építő videók és appok, valamint a művészetet és zenét oktatók is.

3. Videócsevegés – WhatsApp, Skype, Zoom, Webex és Viber

4. Közösségi média – FB, Instagram, Snapchat, Tinder, Bumble, TikTok, Twitter

Csoportosítás a tartalom felhasználási módja szerint

1. Passzív – ez pusztán tévénézés vagy zenés videók nézése

2. Aktív – ide tartozhat a játék, a böngészés, a jógavideók nézése stb.

• Az aktív bevonódásra fókuszál (oda-vissza interakció az alkalmazás és a felhasználó között)
• Közös használat (online a barátokkal és/vagy családdal)

3. Kreatív – Történhet közösen vagy egyetlen alkotó által, de a cél a készségek fejlesztése és valami olyan dolog megalkotása, amely megosztható vagy előadható. Fontos a bemutatott tartalom lényege, valamint a szoftver minősége és a készségek elsajátítása is.

4. Kommunikatív – e-learning, WhatsApp, Instagram, FB stb.

**Kérjük, vedd figyelembe, hogy még ez a felosztás is különböző listák keveréke, amelyek némileg eltérhetnek egymástól. A kulcs az, hogy elkezdjük átlátni a lehetőségeket, és megértsük a beszélgetés tágabb kontextusát.

Speech Blubs: Oktató, aktív applikáció neked és a kicsidnek

NAGYON FONTOS: MINDEN szakértő egyetért abban, hogy a képernyőhasználat legjobb módja a gyerekek számára az, ha a szülő aktívan részt vesz benne és együtt nézi velük.

Rendben, most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk, mit mondanak a szakértő szervezetek a képernyőidőről.

Képernyőidő-ajánlások a 3 NAGY szervezettől!

Íme a szempontok és az irányelvek, amelyeket a gyerekeknek ajánlott képernyőidő meghatározásakor figyelembe vesznek. A „3 NAGY” szervezet közé tartozik az AAP, az ASHA és a WHO.

1. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP)

A legfrissebb irányelvek arra kérik a szülőket, hogy szabjanak határokat arra vonatkozóan, hogy mikor, hol és mennyi ideig használhatnak a gyerekek képernyőket, ugyanakkor elismerik, hogy az elektronikus médiának az előnyei mellett kockázatai is vannak.

Az Akadémia fenntartotta a képernyőmentességre vonatkozó ajánlását a 18-24 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében, egyetlen kivétellel: a videócsevegéssel. Az orvosok szerint a távoli családtagokkal való beszélgetés olyan szolgáltatásokon keresztül, mint a Skype vagy a FaceTime, segíthet a kapcsolatok építésében. Továbbra is kitartanak amellett, hogy kevés bizonyíték van arra, hogy a csecsemők megértenék a tévénézést, az appok használatát vagy más online tevékenységeket, illetve profitálnának belőlük. Sőt, Dr. Dimitri Christakis és Dr. John Hutton (lásd később) kifejtik, hogy kutatásaik szerint alig van élettani bizonyíték bármilyen haszonra.

Ha a szülők műsorokat vagy appokat szeretnének bevezetni a 18-24 hónapos gyermekeknél, fontos, hogy együtt játsszanak és kapcsolatba lépjenek velük. A telefonok, iPadek és más eszközök semmiképpen sem helyettesíthetik a szülői interakciót, és nem válhatnak „ingyenes” bébiszitterré. Két és öt éves kor között az Akadémia legfeljebb napi egy órát javasol, és arra buzdítja a szülőket, hogy ők is vegyenek részt a folyamatban, és kizárólag kiváló minőségű, megbízható forrásokból származó műsorokat válasszanak, mint például a PBS Kids vagy a Sesame Workshop.

Szabj határokat

Az irányelvek arra ösztönzik a nagyobb gyermeket nevelő családokat, hogy szabjanak médiahasználati határokat egy olyan napirendben, amely tartalmaz legalább egy óra fizikai aktivitást, elegendő alvást (életkortól függően 8-12 órát), valamint minőségi családi időt. Ezek a korlátok csökkentik az elhízás, az alváshiány és a romló iskolai teljesítmény kockázatát, miközben továbbra is lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy online kapcsolatot tartsanak a barátokkal és a családdal, és megismerjék a tágabb világot.

Az Akadémia azt is javasolja a szülőknek, hogy:

• Egy órával lefekvés előtt és éjszaka a hálószobában tiltsák meg az eszközök és a tévék használatát. A fény és a zaj ugyanis megzavarhatja az alvást.
• Kerüljék a szórakoztató média használatát a házi feladat írása közben. Bebizonyosodott, hogy az ilyen párhuzamos feladatvégzés (multitasking) rontja a tanulás hatékonyságát.
• Jelöljenek ki médiamentes helyeket és időszakokat (például a vacsoraidőt) minden családtag, így a felnőttek számára is.
• Továbbra is figyeljék, mit néznek a gyerekek, és beszélgessenek velük az online zaklatásról, a szextingről és más veszélyekről.

2. Az Amerikai Beszéd-, Nyelv- és Hallás Szövetség (ASHA)

Az ASHA arról számol be, hogy „a szülők továbbra is küzdenek azzal, hogy megfelelő korlátokat szabjanak a gyerekeknek; ez nem feltétlenül olyan egyszerű, hogy legfeljebb napi 30 perc.”

„Próbáld ki ezeket a technológiai fogadalmakat a családoddal, hogy megtaláljátok az egyensúlyt a képernyőidőben az új tanév kezdetén:

1. Készítsetek tervet – és tartsátok is magatokat hozzá. Ha még nem alakítottatok ki családi technológiai szabályzatot, az iskola kezdete kiváló alkalom erre. Számos megbízható csoport, köztük az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és a Common Sense Media, kínál sablonokat ennek megkönnyítésére. Még ha van is már ilyen tervetek, szánjatok időt az áttekintésére, és vizsgáljátok meg – a gyerekekkel együtt –, hogy szükséges-e módosítani a szabályokon. Mi működik és mi nem? Elég idősek-e már a gyerekek további vagy más jellegű kiváltságokhoz? A képernyőidőre vonatkozó terveknek változniuk kell ahhoz, hogy hatékonyak maradjanak.
2. Fókuszáljatok a minőségre. Bár a mennyiségi korlátok – például a napi/heti időlimitek – sok családnál még mindig működnek, nem minden képernyőidő egyforma. Ahogy azt ma már a legtöbb szakértő hangsúlyozza, 30 perc, amit alkotással – rajzolással, történetírással, programozással – töltenek, nem ugyanaz, mint 30 percnyi passzív YouTube-videózás. Helyezzétek a hangsúlyt az előbbire – és fontoljátok meg a nagyobb rugalmasságot, ha a gyerekek értelmesen töltik el ezt az időt.
3. Tegyétek szentté a vacsoraidőt. Egy régi, de bevált szabály: a vacsoraidő legyen offline idő. Az asztalnál a beszélgetésé legyen a főszerep. Amellett, hogy fejleszti a gyerekek kommunikációs – beszéd-, nyelvi és szociális – készségeit, és páratlan, stabil lehetőséget nyújt a családi kötődésre, a rendszeres közös étkezésekhez számos más előny is társul. A technológia szinte mindig figyelemelterelő – így ilyenkor nincs üzenetváltás, e-mailezés vagy keresgélés a Google-ön. Mindenki kibírja azt a 30 percet.
4. A lefekvés ideje maradjon érinthetetlen. Egy másik klasszikus, ám gyakran figyelmen kívül hagyott ajánlás. A Common Sense Media egy friss kutatása kimutatta, hogy a tizenévesek 68%-a – és a szülők 74%-a – ma már magával viszi a mobileszközét az ágyba. Ez nemcsak a hasznos esti rutinokból vehet el időt, mint amilyen a mindennapi olvasás, hanem megzavarhatja a megfelelő alvást is – amely elengedhetetlen a testi-lelki egészséghez és a jó iskolai eredményekhez.
5. Korlátozzátok a képernyőt leckeírás közben. Ez kétségtelenül nehezebbé válik, ahogy a gyerekek idősödnek, és a házi feladatokhoz online kutatásra van szükség. Ezért minimalizáljátok a technológia használatát, amennyire csak lehet – és szorítkozzatok kizárólag a lecke elkészítésére. A házi feladat közben ne engedjétek a párhuzamos közösségimédia-használatot vagy az üzenetküldést.
6. Kapcsolódj be te is. Tedd a kütyüzést közös tevékenységgé. Nézd meg, ahogy a gyerekeid a Fortnite-tal játszanak, vagy nézd meg velük a kedvenc videósaik tartalmait közösen. Tegyél fel kérdéseket. Mutass – vagy ami még jobb, érezz – valódi érdeklődést. Ez nemcsak a kommunikációs csatornákat tartja nyitva és lehetőséget teremt a beszélgetésre, a kötődésre, de mérsékelheti a szülők aggodalmait is a gyermek online töltött idejével kapcsolatban – rájöhetsz, hogy talán nem is olyan rossz a helyzet, mint hitted. Ezzel szemben pedig korai jelzője lehet a problémás tartalmaknak is.
7. Emeld magasabb szintre a beszélgetést. Gondolkodjatok a korlátokon, szabályokon és tiltásokon túl. Bár ezeknek is megvan a helyük, ösztönözd a gyerekeket arra, hogy kritikusan, önállóan gondolkodjanak a technológia használatáról (kockázatok/előnyök), és segíts nekik megbecsülni és értékelni az offline töltött időt – mind a tevékenységeket, mind az emberi kapcsolatokat –, előtérbe helyezve az embereket a képernyőkkel szemben.

A szülők nem tarthatnak mindent szemmel, különösen, ahogy a gyerekek idősebbek lesznek. Beszélgessetek a digitális tudatossággal kapcsolatos elvárásaidról és a család értékeiről, hogy ezeket magukkal vigyék akkor is, amikor a barátaiknál vannak, az iskolabuszon ülnek, vagy kint a nagyvilágban. Add meg nekik a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy jó döntéseket hozzanak.”

3. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)

A WHO új irányelvei szerint – amely szervezet kiemelten fontosnak tartja a gyermekek képernyőidejének korlátozását – a 2 és 5 év közötti gyermekek esetében legfeljebb napi 60 perc képernyőidő javasolt (és minél kevesebb, annál jobb). A 2 év alatti gyermekeknek pedig egyáltalán nem szabadna képernyő előtt tölteniük az idejüket. Ideális esetben a képernyőidőt egy bevonódó felnőttel közösen, „együtt nézve” kellene tölteni. Ez az ajánlás közvetlenül kapcsolódik a WHO azon megfigyeléseihez, amelyek a gyermekkori elhízás terjedésére és a mozgás általános hiányára figyelmeztetnek a gyermekek mindennapjaiban.

Egy érdekes tény: ezek az irányelvek az elmúlt öt évben többször is módosultak. Ez azt mutatja, hogy a témában elérhető kutatások száma egyre növekszik, és az eredmények két főbb véleményt tükröznek: egyrészt a képernyők velünk maradnak, és a kisgyermekek életének részét fogják képezni; másrészt a tartalmak folyamatosan fejlődnek, és egyre inkább érdemesek a figyelemre. A három nagy szervezet véleménye is változott némileg, és mi is folyamatosan frissíteni fogjuk az ajánlásaikat.

Nézzünk most meg két olyan eseményt, amelyet ugyanaz a szakértő vezetett.

KÉT érdekes webinárium a képernyőidőről

Dr. Dimitri A. Christakis a Seattle Children's Research Institute Gyermekegészségügyi, Viselkedési és Fejlődési Központjának igazgatója, kutatási cikkek és könyvek szerzője, a CNN, az NPR, a Today, a CBS News, az ABC News és az NBC News rendszeres szakértője, valamint nemrégiben a TEDx előadója is volt.

Média és gyermekek

https://www.youtube.com/watch?time_continue=421&v=BoT7qH_uVNo&feature=emb_logo

A webinárium öt legfontosabb tanulsága főként a passzív képernyőhasználatra fókuszál, és a következőket állítja:

1. A gyermek agytérfogata az első két évben megháromszorozódik!
2. A gyorsan váltakozó képeknek való tartós kitettség az agyfejlődés kritikus időszakában arra kondicionálja az elmét, hogy magas szintű stimulációt várjon el, ami a későbbiekben figyelemzavarhoz vezet.
3. A hároméves kor előtt nézett minden egyes órányi tévézés körülbelül 10%-kal növeli a figyelemproblémák kialakulásának esélyét. Tehát egy olyan gyermeknél, aki napi két órát tévézik, 20%-kal nagyobb a figyelemzavar valószínűsége, mint annál, aki egyáltalán nem néz tévét.
4. A kognitív stimuláció (amikor a szülő mesét olvas vagy énekel a gyermeknek) valójában csökkenti a későbbi figyelemproblémák esélyét.
5. Az oktató tartalmak nem jelentenek kockázatot a figyelemproblémák szempontjából, míg a szórakoztató műsorok 60%-os, az erőszakos tartalmak pedig 110%-os kockázatot jelentenek.

Kisgyermekek és képernyők a COVID-19 idején – Virtuális műhelymunka

A pandémia idején Dr. Christakis vezette ezt az újabb webináriumot is, amely a „Kisgyermekek és képernyők a COVID-19 idején – Virtuális műhelymunka” címet viselte, és amelyen három másik gyermekfejlődési szakértő is részt vett: John S. Hutton, Brandon T. McDaniel és Ellen Wartella.

https://www.youtube.com/watch?v=t4ib95CxzD8

• Dimitri A. Christakis
• John S. Hutton
• Brandon T. McDaniel
• Ellen Wartella

Íme néhány fontos idézet a négy szakértőtől. Figyeld meg, hogy a képernyőhasználat hasznosságának megítélésében még közöttük is vannak eltérések.

Dr. Christakis a képernyőidőről:

Mennyi (szabadidős) képernyőidőt engedélyezzünk, és tegyünk-e kivételeket ebben az időszakban?

„Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia irányelvei a 18 hónapos és 5 éves kor közötti korosztály számára napi 1-2 órát javasolnak (érdemes megjegyezni, hogy ő maga is részt vett ezen AAP-irányelvek megfogalmazásában).”

Dr. Hutton a képernyőidőről:

1. Hol van a képernyő (amit hozzáférésnek nevezünk)?
2. Mennyit használják a képernyőt (azaz hány percet naponta, és milyen életkorban)?
3. Milyen típusú tartalmat néznek?
4. Közös használatról van-e szó (a szülők és a gyermek együtt nézik/használják)?

„Nagyon sok bizonyíték van arra, hogy a 2 év alatti gyermekek biztosan sokkal kevesebbet tanulnak a képernyőkből – ha egyáltalán tanulnak valamit. Ezen kutatások nagy része a televíziózásra vonatkozott, ami kifejezetten passzív tevékenység.”

„Az interaktívabb médiával lehetnek némi különbségek. Úgy tűnik azonban, hogy 2 éves kor alatt valóban erősen korlátozott, hogy a gyermekek mit képesek elsajátítani a képernyőkről.”

„A képernyőn látható tartalomnak egyszerűnek, lassú folyásúnak és visszafogottnak kell lennie. A tanulás társas környezetben működik a legjobban, ahol valódi emberek lépnek kapcsolatba egymással. Érdekes módon a szülők és a gyermekek agya szinkronba kerül egy-egy olvasási tevékenység során.”

„Az még nem világos, hogy a képernyőn elsajátított készségek mennyire ültethetők át a való életbe. A cél az kellene, hogy legyen, hogy amit a képernyőn látnak, azt átvigyék a való világba és ott gyakorolják, hogy a leghatékonyabban fejleszthessék ezeket a képességeket.”

Dr. McDaniel a képernyőidőről:

• A gyermekeknek válaszkész gondviselőre van szükségük
• A szülői telefon-/technológiahasználat valószínűleg a fogékonyság és odafigyelés minden aspektusára kihatással van
• Készítsetek családi médiaszabályzatot
• Tervezzetek be kifejezetten egymásra figyelő családi időt
• Jelöljetek ki kütyümentes időszakokat és zónákat
• Beszélgessetek a technológiahasználattal kapcsolatos elvárásokról
• Teremtsetek és tartsatok szemkontaktust beszélgetés közben
• Ne feledd: ember vagy (és nem szuperhős).
• Ne érezd rosszul magad amiatt, hogy próbálod korlátozni a képernyőhasználatot.

Hogyan teremthetek a gyermekeimmel minőségi, kifejezetten rájuk figyelő időszakokat, amikor nem csinálok egyszerre több dolgot, és a reakcióim sem válnak figyelmetlenné?

Azt javasolja, hogy „készítsünk valamiféle tervet, amivel elkerülhetjük azt a rossz érzést, hogy csak leültettük a gyereket a tévé elé. A nagyon kicsi gyermekek rengeteg odafigyelést és interakciót igényelnek a szülőktől, ami olykor nehéz. TIPP: Tarts sok apró szünetet a munkanapod során.”

Dr. Wartella a képernyőidőről:

• A gyermek személyisége. „A leghatékonyabb módja a gyermekek fejlődésének az, ha van mellettük egy gondoskodó felnőtt, és érdekes tárgyakkal vagy az őket körülvevő izgalmas világgal léphetnek kapcsolatba… a segítő média csodálatos erőforrás egyértelmű szülői felügyelet mellett. Az, hogy hogyan használják a médiát, mindig attól a gyermektől is függ, aki éppen használja.”
• A tartalom. „Milyen tartalommal találkoznak? Korosztályuknak megfelelő? Illeszkedik a családi értékrendetekhez? Van-e benne bármi, ami negatív hatással lehet rájuk stb. Azt javasolja, tegyünk különbséget az oktató jellegű és a pusztán szórakoztató tartalmak között.”
• A kontextus. „Ahol a felnőtt bevonódik a gyermekkel, vagyis közösen használják a médiát: beszélgess a gyermekeddel, mutass rá azokra a dolgokra, amelyeket szeretnéd, hogy észrevegyen.”

Mennyit jegyeznek meg a gyerekek a képernyőkből?

„…ezeket 'transzfer feladatoknak' nevezzük. Rendelkezünk néhány újabb keletű vizsgálattal, és tudjuk, hogy ha egy olyan videót mutatunk, ahol egy gyermek a képernyőn keres valamit, ám a folyamat nem interaktív, azaz a néző gyereknek semmit sem kell tennie, akkor a tudás átvitele a valóságba nem valósul meg. Ez még mind előzetes eredmény. Nem tudunk még eleget arról, mi is az az interaktivitás, és mi teszi lehetővé azt az átvitelt, amellyel a képernyőn látottakat átültethetik a való élet környezetébe.”

Hogyan állapíthatják meg a szülők, hogy az egyes alkalmazások valóban oktató jellegűek-e, és hogy az app tényleg azt nyújtja-e, amit ígér?

„Íme, amire érdemes figyelni annak eldöntéséhez, hogy oktató jellegű-e a tartalom:

1. Lassabb a tempója?
2. Olyan a tartalom, amely arra ösztönzi a gyermeket, hogy a kijelzőn kívül, a való világban is tevékenykedjen?
3. Tedd fel a kérdést: megnyugtató a tartalom?
4. Nézd meg, kapcsolódik-e az anyag ahhoz, ami a gyermekedet valóban érdekli?
5. Átgondolt abból a szempontból, ahogyan a gyermeket a képernyőn túli aktivitásra bátorítja; ahogyan közvetíti azokat az értékeket, amelyek számodra szülőként fontosak; és ismételten: van-e megnyugtató hatása a gyermekre?

Egy másik módja annak, hogy megtudd, jó-e, ha megkérdezed a barátaidat.”

Dr. Wartella azt is javasolta, hogy nézzünk körül a Common Sense Media oldalon, ahol remek ötleteket és információkat találhatunk a gyermekünk számára megfelelő tartalmakról.

A webinárium legfőbb tanulsága: a képernyőidővel kapcsolatos vélemények némileg eltérnek, de abban mindenki egyetértett, hogy legyen oktató célú, szülő által vezetett és aktívan felügyelt, valamint hogy a kétévesnél fiatalabb gyermekek esetében kerülni kell a passzív képernyőidőt.

Logopédusaink a gyermekek képernyőidejéről

Egy másik általam írt cikk, az „Okos képernyőidő: bölcs döntés a tipegőknek?” általános kérdéseket feszeget a képernyőidővel kapcsolatban, felsorolja a három nagy szervezet (az ASHA, az AAP és a WHO) ajánlásait, életkor szerinti útmutatót ad a képernyőidőhöz, és még öt tippet is nyújt az otthoni beszédfejlesztéshez.

A „Gyermekek és képernyők: a képernyőidő lehet közös idő is” című cikkében El Robertson logopédus azt járja körül, hogyan válasszunk képernyős tevékenységeket a gyermekünknek, amellett érvelve, hogy a szülők vegyenek részt ebben a folyamatban, mindig válasszanak fejlesztő tartalmakat, és ami a legfontosabb: játsszanak felváltva a gyermekkel, és használják a képernyőidőt beszélgetésindítóként.

Natalie Barnes logopédus a digitális függőség veszélyeit és okait taglalja, és elmagyarázza, hogyan kezeli ezt a Speech Blubs a(z) Okos képernyőidő a szuper beszédkészségekért című cikkében. Annak hangsúlyozására, hogy mennyire szívünkön viseljük a „gyermekeink” sorsát, a cikk ismét összefoglalja az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásait, és igyekszik józan észre támaszkodó megvilágításba helyezni a témát.

Fontos megjegyezni, hogy ez a cikk nem tér ki a közösségi média hatásaira. Úgy véljük, ez a téma túl tág ahhoz, hogy ebbe az írásba beleférjen.

Mi a HELYES ÚT?

Összegzésként a szakértők úgy vélik, hogy:

1. Az aktív képernyőidő SZEKKEL jobb, mint a passzív képernyőidő.
2. A szülő által kísért / közösen nézett / szülői bevonódással zajló képernyőidő SZEKKEL jobb, mint felügyelet nélkül egyedül hagyni a gyermeket bármilyen tartalommal.
3. A kütyümentes időszakok és zónák kialakítása az otthonotokban SZEKKEL jobb, mint ha teljesen ad hoc módon kezelnétek a képernyőidőt.
4. MINDEN szakértő egyetért abban, hogy SEMMIKÉPPEN ne engedd, hogy a gyermeked lefekvéskor vagy a vacsora közben képernyőt használjon.
5. Azt is hangsúlyozzák, hogy SZEKKEL jobb kiválasztani a megfelelő helyet, a megfelelő mennyiségű képernyőidőt (a 3 nagy szervezet ajánlásai alapján), valamint a családod számára leginkább megfelelő tartalomtípust.

Emellett érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni a 3 nagy szervezet ajánlásait, hogy naprakész maradj a változásokkal, ahogy egyre újabb és újabb kutatási eredmények látnak napvilágot.

A Speech Blubs egy olyan típusú fejlesztő tartalom, amely bizonyítottan valós eredményeket ér el a gyermekek beszédfejlődésének támogatásában. Győződj meg róla te magad is!