Mindent a stimmelésről autista gyermekeknél

A stimmelés az egyik diagnosztikai kritérium, amikor azt vizsgálják, hogy egy gyermek autizmus spektrum zavarral (ASD) él-e.

A stimmelés nem feltétlenül rossz dolog, vagy olyasmi, amit el kellene fojtani, de foglalkozni kell vele, ha a viselkedés zavaróvá válik, vagy rontja az életminőséget.

Egy Tourette-szindrómával diagnosztizált fiatalemberrel nőttem fel. Egészen a középiskola végéig velünk járt integrált oktatásban. A viselkedése egészen addig fel sem tűnt, amíg ideges vagy feszült nem lett. Ilyenkor a feje ütögetése vagy a hangos kiabálás is megjelent nála. Káromkodásokat és vulgáris kifejezéseket is mondott, ami elterelte a többi tanulni próbáló diák figyelmét. Kijelöltek mellé egy személyi segítőt, aki mindent megtett a stimmelő viselkedés csökkentéséért, hogy minimalizálja az osztályteremben a zavaró tényezőket.

Az autizmus és a Speech Blubs

A Speech Blubs egy logopédiai alkalmazás, amely több mint 1500 tevékenységet, arcfiltereket, hangvezérelt feladatokat és oktató bónuszvideókat tartalmaz.

A Speech Blubs appot eredetileg autizmussal, Down-szindrómával és beszédapraxiával élő gyermekek számára fejlesztettük ki! Az alkalmazás a videómodellezés módszerét használja, amely bizonyítottan hatékony a spektrumon lévő gyermekek bevonásában.

Az „Érzelmek” témakörünket például kifejezetten az autista gyermekek igényeit szem előtt tartva hoztuk létre. Tudjuk, hogy számukra nehézséget jelenthet az érzelmek felismerése és kifejezése. Ebben a részben játékosan tanulnak az érzelmekről, miközben a beszédet gyakorolják.

Hogyan néz ki a stimmelés egy autista gyermeknél?

A gyakori stimmelő viselkedések közé tartozik többek között:

• a körömrágás,
• a haj ujjak köré tekerése,
• az ujjpercek vagy más ízületek ropogtatása,
• az ujjakkal való dobolás,
• a ceruza kopogtatása,
• a láb rázása,
• a fütyülés.

Egy autista személynél a stimmelés az alábbiakban is megnyilvánulhat:

• ringatózás,
• kézrepkedés, csettintgetés vagy az ujjak pattintása,
• rugózás, ugrálás vagy pörgés,
• fel-alá járkálás vagy lábujjhegyen járás,
• a haj húzogatása,
• szavak vagy kifejezések ismételgetése,
• a bőr dörzsölése vagy vakargatása,
• ismétlődő pislogás,
• fények vagy forgó tárgyak (például mennyezeti ventilátor) bámulása,
• bizonyos típusú tárgyak nyalogatása, dörzsölése vagy simogatása,
• emberek vagy tárgyak szagolgatása,
• tárgyak újrarendezése.

Egy autista gyermek órákon át képes rendezgetni a játékait ahelyett, hogy játszana velük. Az ismétlődő mozgások vagy viselkedések megnyilvánulhatnak bizonyos tárgyak iránti megszállottságban, vagy egy adott téma aprólékos részleteinek folyamatos felmondásában is. Ezen túlmenően léteznek olyan stimmelő viselkedések is, amelyek fizikai sérülést okozhatnak. Ilyenek lehetnek:

• a fej ütögetése vagy falba verése,
• ütés vagy harapás,
• a bőr túlzott dörzsölése vagy vakargatása,
• sebek vagy pörkök kapargatása,
• veszélyes tárgyak lenyelése.

Miért alakul ki a stimmelés?

Nem mindig könnyű megállapítani, miért jelentkeznek a stimmelő viselkedések, de általában egy olyan megküzdési mechanizmusról van szó, amellyel az emberek egy érzést vagy érzelmet próbálnak kezelni. Jó példa erre, amikor idegességedben ropogtatod az ujjaidat, vagy stresszhelyzetben a kulcscsomódat pörgeted. Egy autizmussal élő személy az alábbi célokból stimmelhet:

• az érzékszervek stimulálása vagy az érzékszervi túlterheltség (szenzoros túlterhelés) csökkentése,
• alkalmazkodás egy ismeretlen környezethez,
• a szorongás csökkentése és önmegnyugtatás,
• a frusztráció kifejezése, különösen akkor, ha nehezen kommunikál hatékonyan,
• bizonyos tevékenységek vagy elvárások elkerülése.

Egy viselkedésterapeuta vagy egy autizmusra szakosodott szakember segíthet megfejteni gyermeked stimmelő viselkedését, és olyan alternatív tevékenységeket taníthat neki, amelyek kevésbé ismétlődőek vagy figyelemelterelőek. Ne feledd – a stimmelést nem szükséges korlátozni, kivéve, ha:

• Társas elszigetelődéshez vezet?
• Zavarja a tanulást az iskolában?
• Befolyásolja a tanulási képességet?
• Problémát okoz a többi családtagnak?
• Káros vagy veszélyes?

Amikor a gyermekek túlérzékenyek, vagyis fokozottan érzékenyek az ingerekre, azért stimmelhetnek, hogy csökkentsék az ingerlést, mert a környezetüket túl hangosnak, túl világosnak vagy egyszerűen túl soknak érzékelik. Amikor a gyermekek alulérzékenyek, azaz kevésbé reagálnak az ingerekre, az ellenkező hatás érvényesül: a stimmelés valójában növelheti az éberségi szintet. Észreveheted, hogy olyan önstimuláló tevékenységeket végeznek, amelyek érzékszervi ingereket biztosítanak számukra. Ilyenkor olyan ismétlődő viselkedéseket láthatsz, mint a karok repkedése, a forgás, valamint a játékok nyalogatása vagy szopogatása.