A rettegett dackorszak – Tényleg annyira szörnyű?

Kétségbeesetten próbáltam beszélni hozzá. Mutogattam neki a dolgokat, de ő mindent csak eltolt magától. Elöntötte az arcomat a forróság, miközben próbáltam egy üres folyosót találni a ruházati osztály közelében, hogy tompítsam a kiabálását. De nem volt menekvés, és már én is mindjárt elsírtam magam. Hogyan állítsam le a kétévesem kiborulását a bolt kellős közepén? Teljesen kifogytam az ötletekből.

A cikk tartalma

• Mi is az a dackorszak?
• Meddig tart a dackorszak?
• Hogyan kezeljük a dackorszakot?
• Hogyan állíthatom meg a kétévesem kiborulását?
• Dühroham vagy dac és viselkedési problémák?

Mi is az a dackorszak?

A kisgyermekkor azon meghatározott szakaszában jártam, amit dackorszaknak (angolul „terrible twos”) neveznek.

Ez az a fázis, amiről sok édesanya beszél, és egymásra nézve csak annyit mondanak: „Ó, még emlékszem azokra az időkre!”.

Kétéves kor körül a kisgyermek elkezdi keresni a függetlenségét. Kialakul a saját véleménye, és az is, hogy mit nem szeret. Hatalmas fejlődési mérföldkőhöz érkeznek. És ez az az időszak, amikor könnyen frusztrálttá válhatnak, ha a vágyaikat vagy szükségleteiket nem értik meg – a még hiányos nyelvi készségek, a finommotorika és a várakozási türelem hiánya miatt.

Ez egy nehéz időszak lehet a szülők számára, de megígérem, nem vagy egyedül.

Néhány dolog, amit észre fogsz venni: a semmiből jövő sírás, ellenkezés olyan dolgokban, amikben korábban sosem vitatkozott, és az a vágy, hogy minden az ő szabályai szerint történjen. Néha ez azt is jelentheti, hogy a helyzetek közötti átmenetek hosszabb ideig tartanak – például amikor véget ér a játékidő vagy befejeződik egy foglalkozás.

Meddig tart a dackorszak?

Nincs kőbe vésett kezdő- és végpontja a dackorszaknak. Általában 2 éves kor körül kezdődik, és eltarthat a korai 3 éves korig.

Tapasztalatom szerint minden gyerkőcöm más volt. A fiamnál a dackorszak már a kétéves kora elején elkezdődött, míg a lányaimnál inkább a kétéves koruk végén és a hároméves korukban jelentkezett. És a lányom dackorszaka némi pimasz viselkedéssel is párosult.

Számomra a fontosabb kérdés az volt, hogy meddig fognak tartani ezek a kirohanások, hogyan tehetem őket ritkábbá, és hogyan kezeljem őket.

Hogyan kezeljük a dackorszakot?

Amikor belépsz a dackorszakba, valószínűleg egyre több olyan napot látsz majd, amikor a gyermeked határozottabb véleménnyel áll elő. Ez vonatkozhat a ruháira, az ételeire vagy a játékaira is.

Először is értsd meg, hogy a gyermeked dacos viselkedése rövid hullámokban jelentkezik. A hisztik általában 5–20 percig tarthatnak. Ezek a kirohanások a mindennapi élet legkevésbé ideális pillanataiban érkezhetnek. Azonban van különbség a hiszti és a kiborulás (meltdown) között.

Amikor elérkeznek ezek a pillanatok, igyekezz mindent megtenni azért, hogy ne kiabálj a gyermekeddel, és ne büntesd meg. Először próbáld megérteni a frusztrációját. És vegyél egy mély lélegzetet. Ismétlem: vegyél egy mély lélegzetet. Próbálj meg nyugodt maradni.

A gyerekek még túl kicsik ahhoz, hogy eligazodjanak a saját érzelmeik és frusztrációik között. Szülőként tehát segítenünk kell nekik átélni és feldolgozni ezeket az érzéseket.

Könnyebb mondani, mint megtenni. Tudom, mire gondolsz: „Feldolgozni az érzéseit?” Én épp egy élelmiszerbolt kellős közepén próbáltam bevásárolni, amikor a fiam teljesen összeomlott.

De gondolj csak erre a példára: még felnőttként is előfordul, hogy keressük a megfelelő szavakat, és dühösek leszünk, amiért mi magunk is nehezen boldogulunk.

Tegyél fel kérdéseket a gyermekednek, hátha sikerül megnyugtatnod azzal, hogy megérted őt.

Ajánlj fel vigasztaló játékokat vagy olyan dolgokat, amik érdekelhetik. De ha a hiszti mondjuk egy édességhez vagy egy olyan játékhoz kapcsolódik, amit nem szeretnél odaadni a gyermekednek, maradj határozott.

Ne add oda neki megbánásból az adott dolgot. A szabályod az szabály. Ha beadod a derekad és engedsz, egy rossz mintát erősíthetsz meg: „Ha sírok és kiabálok, amikor nem kapom meg, amit akarok, akkor pontosan ezt kell tennem legközelebb is”.

Ha nyilvános helyen vagy, mint ahogy én voltam, próbálj gyorsan félrevonulni, hogy megnyugtathasd őt, és megakadályozd, hogy te magad is feszültté válj. A te frusztrációd csak olaj lenne a tűzre. És nem ez a cél.

Hogyan állíthatom meg a kétévesem kiborulását?

Van néhány technika, amit az anyaságom 19 éve alatt tanultam meg.

Először is, ragaszkodj a napirendhez: A kisgyermekeknek különösen nagy szükségük van az alvásra. Alakíts ki egy fix lefekvési időt, és tartsd be a délutáni alvások rendjét. Teljesen lehetséges, hogy a hiszti a fáradtság vagy az éhség következménye. A gyerekek virágoznak a rutinok mellett, és szülőként ti is többet profitáltok belőlük. Ha a gyerekek tudják, mire számíthatnak, kevésbé válnak bizonytalanná. A rutin azt jelenti, hogy előre tudsz tervezni, és el tudsz intézni dolgokat, amíg a gyerekek alszanak.

Soha ne indulj el rágcsálnivaló nélkül: Ez egy igazán egyszerű trükk: a gyerekek imádják a nasikat, és ezek életmentők lehetnek. A gyerekek olyanok, mint a feneketlen zsákok. A harapnivalók remekül lekötik a figyelmüket bevásárlás vagy ügyintézés közben.

Intézd a dolgokat korábban: A gyerekek délelőtt a legenergikusabbak, és általában véve is jobban működnek a nap első felében. Még a családi fogorvosunk is elmondta, hogy szándékosan délelőttre időzítik az összes 5 év alatti gyermeket. Azt mondta, hogy a kicsik ilyenkor a leginkább együttműködőek, és így elkerülhető a délutáni alvás előtti összeomlás.

Vigyél magaddal játékokat vagy matatójátékokat, amikkel a gyermek lekötheti magát útközben. Ez remek figyelemelterelés lehet, ha a szokásosnál tovább kell várakoznotok valamire. Ne félj elővenni a telefont vagy a táblagépet sem, ha muszáj. Csak légy megfontolt az időtartamot és a tartalmat illetően.

A sima filmnézés vagy mesék helyett én előszeretettel használok olyan fejlesztő alkalmazásokat, mint a Speech Blubs.

Dühroham vagy dac és viselkedési problémák?

A legidősebb lányom ebben a korban jobban dacolt velem, mint a két fiatalabb, de az egyértelmű figyelmeztető jel az volt, amikor ez gyakorivá vált, és a viselkedése naponta többször is kicsúszott a medréből. Gyakran sokkal inkább volt ellenszegülő, mint hogy egyszerűen csak hisztizett volna.

Amíg egyke volt, nem láttam a különbséget. Később azonban a tanárai is észrevették, hogy egyes viselkedési problémái aggodalomra adnak okot az iskolában.

Később kiderült, hogy a lányomnak ADD-je, ODD-je (oppozíciós zavara), szorongása és depressziója van.

Ha aggályaid merülnek fel a gyermekeddel kapcsolatban, mindenképpen kérj segítséget, és beszélj erről az orvosotokkal.

Figyelmeztető jelek:

• Gyakoribb és hosszan tartó dührohamok
• Agresszív viselkedés
• Visszahúzódás
• Önkárosítás
• Mások harapása, ütlegelése
• Visszakiabálás és düh

Kérd a gyermekorvosotok segítségét, és ha szükséges, keress fel más szakembereket is, például tanácsadót, terapeutát vagy pszichológust. Ha már az első jelek észlelésekor elébe mész a problémáknak, az hosszú távon óriási segítség lesz.

Végül pedig: adj időt a gyermekednek és magadnak is a dolgok feldolgozására. A hisztik váratlanul érkezhetnek. Segíts a gyermekednek úrrá lenni a frusztrációján.

Minden szülő keresztülmegy ezen a korszakon. És fontos megértened: ez nem a rossz nevelés következménye. A hiszti teljesen természetes része a fejlődésnek.