Auditív feldolgozási zavar

Geffner és Kessler áttekintése szerint az auditív feldolgozási zavar (APD) arra utal, „amit az agy tesz azzal, amit a fülek hallanak”.

Egy példa erre: egy idős nagymama kávét ivott, miközben a kisfiú unokájával ült. Amikor a nagymama a csészéje aljára ért, egy kis zöld játék katonát talált a kávéscsésze mélyén. Ránézett az unokájára, aki mosolyogva így szólt: „Látod, nagyi, pont olyan, mint a tévében: a legszebb az ébredésben, ha katonák vannak a bögrédben.”

A hallás rendkívül összetett folyamat. Egészen elképesztő, amit a fülünk és az agyunk tesz azért, hogy ilyen rövid idő alatt meghallja és feldolgozza az információkat. A hallásunkat használjuk a kommunikációhoz, a tanuláshoz és a különféle környezetekkel való kapcsolattartáshoz.

A kutatások kimutatták, hogy a hallás – különösen gyermekeknél – elengedhetetlen a nyelvi fejlődéshez és a tanuláshoz. Az osztálytermi tanítás 75-80%-a olyan oktatásból áll, amely hallási visszacsatolást igényel. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos iskolai oktatás abból indul ki, hogy minden gyermek képes meghallani, megérteni a tanár hangját, és odafigyelni rá.

Az évek során az auditív feldolgozási zavar (APD) egyre „ismertebb” kórképpé vált. Sajnos azonban kevés az egyértelmű információ az APD diagnózisával és kezelésével kapcsolatban. Az egyik első félreértés a zavar rövidítéséből adódik: centrális auditív feldolgozási zavarnak (CAPD) vagy simán APD-nek nevezzük-e. Mindkét kifejezés ugyanarra a zavarra utal, és egymás szinonimájaként használják őket.

Mi az az APD?

Katz, Stecker és Henderson (1992) úgy jellemezte az auditív feldolgozási zavart, mint „azt, amit azzal teszünk, amit hallunk”. Ez az agy azon képessége, amellyel a beérkező hallási ingereket feldolgozza. Amikor az információ eléri az agyat, az elemzi a hang frekvenciáját, intenzitását és időbeli jellemzőit. Ha egy gyermeknél APD-t diagnosztizálnak, az azt jelenti, hogy az agy nehezebben képes értelmezni ezeket a tulajdonságokat.

A hallási információk feldolgozásához hat alapvető auditív készséget használunk, amelyeket az ASHA (Amerikai Beszéd- és Hallásszövetség) munkacsoportja határozott meg (1996):

1. Hanglokalizáció/lateralizáció: az a képesség, amellyel meg tudjuk mondani, honnan jön a hang.
2. Auditív diszkrimináció: a hasonló hangok közötti különbségek meghallásának képessége.
3. Auditív mintafelismerés: a magas és mély hangok, valamint a hangmintázatok meghallásának képessége.
4. Teljesítménycsökkenés versengő akusztikai ingerek esetén: nehézségek a háttérzajban való figyelésnél (pl. egy beszélgetés követése egy étteremben).
5. Auditív teljesítménycsökkenés torzult akusztikai ingerek esetén: nehézségek a hallgatásban a nem ideális körülmények között (pl. egy osztályteremben).
6. A hallás időbeli aspektusai: a hallási információk időzítése.

Az auditív feldolgozási zavar nem egyenlő a halláscsökkenéssel, és egy hagyományos hallásvizsgálattal („emeld fel a kezed, ha sípolást hallasz”) nem mutatható ki. E zavar előfordulása az iskoláskorú populáció 3-5%-át érinti. A nemek arányát tekintve kétszer annyi fiút érint, mint lányt.

Érintett készségek

Az auditív feldolgozási készségek befolyásolják a gyermek azon képességét, hogy tisztán hallja és megértse a szavakat. Ez hatással lehet a gyermek expresszív és receptív nyelvi készségeire, a memóriára, a figyelemre és a kognitív folyamatokra is.

A sérült auditív feldolgozási készségek miatt előfordulhat, hogy a gyermek a „tál” szót hallja a „sál” helyett. Ez szinte biztosan megnehezíti majd a szavak jelentésének elsajátítását. A gyermeknek általában 6-7 évesnek kell lennie ahhoz, hogy megbízhatóan diagnosztizálni lehessen az auditív feldolgozási zavart. Az audiológusok azonban már négyéves kortól alkalmazhatnak bizonyos szűrővizsgálatokat, amelyek jelezhetik, ha egy gyermek „veszélyeztetett” az APD kialakulása szempontjából.

Az APD jelei és tünetei

Az APD-s gyermekek olyan viselkedési mintákat mutatnak, amelyek kezdetben a hallási, odafigyelési készségeikben mutatkoznak meg. Ezek a problémák más nehézségekre is utalhatnak, például tanulási zavarokra, nyelvi problémákra, figyelemzavarra és egyéb fejlődési elmaradásokra. Az auditív feldolgozási zavarral küzdő gyermeknél a következő nehézségek jelentkezhetnek:

• Olvasási és helyesírási nehézségek,
• Egynél több utasítás megjegyzése egyszerre,
• Érzékenység a hangos hangokra,
• Lassú vagy késleltetett válaszadás (a válasz teljes hiányához képest),
• A figyelem fenntartásának nehézsége zajos környezetben,
• A hanghordozásban rejlő humor vagy szarkazmus megértésének nehézsége,
• Az akcentussal vagy gyorsan beszélő emberek megértésének nehézsége,
• A hang irányának felismerési nehézsége.

Hogyan vizsgálják az auditív feldolgozási zavart?

Az audiológus (hallásspecialista) az egyetlen olyan szakember, aki diagnosztizálni tudja az auditív feldolgozási zavart. Sajnos nem minden audiológus rendelkezik a megfelelő felszereléssel vagy képzettséggel az APD felméréséhez, ezért fontos, hogy ezt ellenőrizd, amikor időpontot kérsz. Az audiológus többféle tesztelő eszközzel diagnosztizálhatja a zavart, amelyek vizsgálják a gyermek kognitív képességeit, figyelmét, memóriáját, családi hátterét, iskolai helyzetét stb.

Miért érdemes kivizsgálást kérni?

1. Hogy kiderüljön, jelen van-e a zavar, és ha igen, milyen súlyos. Ez segíteni fogja a gyermeket az iskolai és az otthoni környezetben is. Ha kamaszt vizsgálnak, ez az információ kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyermek megértse, miért küzd nehézségekkel, és miért van szükség bizonyos könnyítésekre.
2. Hogy kizárják a zavart mint a gyermek nehézségeihez hozzájáruló tényezőt. Ha a kivizsgálás nem vezet APD-diagnózishoz, a család számára fontos, hogy javaslatokat kapjon a megfelelő diagnózis felkutatásához.

Az auditív feldolgozási zavar kezelése

Minden gyermek más és más, ami azt jelenti, hogy minden gyermek APD-kezelési terve is egyedi lesz. Az egyik szakember, akit mindenképpen be kell vonni a kezelési tervbe, a logopédus. Erre sor kerülhet az iskolai keretek között vagy magánúton is.

Sok helyen az APD-t önmagában nem ismerik el hivatalos fejlesztési jogosultságként a tanteremben, ami azt jelenti, hogy a gyermek nem kap automatikusan különleges oktatási támogatást (IEP-t). A gyermek azonban bekerülhet a „kommunikációban akadályozott” kategóriába, így időt tölthet a logopédussal az iskolában. A foglalkozások általában 30-40 percesek, ami néhány diáknak nem feltétlenül elegendő. Egyes gyermekeknek intenzívebb, egyénre szabott, magánúton történő fejlesztésre lehet szükségük.