Hogyan vonjuk be a gyerekeket a logopédiába?

A gyerekek unalmasnak találhatják a foglalkozást, előfordulhat, hogy nem szimpatikus nekik a logopédus, nem tetszenek nekik a feladatok, vagy nem jönnek ki a csoporttársaikkal.

Meggyőződésem, hogy logopédusként rendkívül fontos megváltoztatnunk a szemléletünket: ahelyett, hogy azt kérdeznénk, „miért nem akar együttműködni a gyermek a terápián?”, tegyük fel inkább úgy a kérdést, hogy „mit tehetek a környezet átalakításáért, hogy a gyermek tanulni akarjon?”. Sokszor nagyon egyszerű a megoldás, de ha egy gyermek nem tudja elmondani, mi a gond, akkor negatívan reagál – például kivonja magát a feladatból vagy hisztizni kezd.

A gyerekek csak azt teszik, ami beválik nekik, vagy amit mi, felnőttek véletlenül megtanítottunk nekik a múltban. Ha egy gyermek bebújik az asztal alá és nem hajlandó dolgozni, a szülő pedig erre hazaviszi őt, a kicsi akaratlanul is megtanulja, hogyan menekülhet el a tanulási helyzetekből. Ha egy gyermeknek sok kudarca volt már tanulás közben, nem meglepő, hogy mindent megtesz a tanulási szituációk elkerüléséért. Előfordult már, hogy a szülők megkérdezték, hazavigyék-e a gyereket, én pedig mindig azt mondom: „Nem.” Inkább végigcsinálok egy (vagy akár négy) nehéz foglalkozást, mintsem hogy a gyermek rájöjjön, megúszhatja a logopédiát.

Ha tehát egy gyermek menekülni vagy kibújni próbál a tanulási helyzetek alól, két dolgot kell tennünk.

1. Ismerd ki gyermeked kiváltó okait

Először is gondoskodnunk kell arról, hogy a gyermek viselkedése soha többé ne vezessen sikeres meneküléshez. Hogyan? Minden terápiás kapcsolat elején óvatosnak kell lennünk az elvárásokkal, amelyeket a gyermek elé támasztunk. Nem szabad olyan utasítást adnunk a gyermeknek, amelynek elvégzésében nem vagyunk hajlandóak vagy képesek segíteni neki. Fel kell térképeznünk a kiváltó okokat, és azt, hogy mi váltja ki a menekülési reakciót. Volt egy kisfiú tanítványom, aki azonnal kiszaladt a szobából, valahányszor elővettem egy bizonyos játékot. Miután elrejtettem azt a játékot, többé nem próbált meg elszökni a logopédiáról.

Kezdésként rengeteg olyan dolgot derítünk ki, ami motiválja a gyermeket, és ezeket feltétel nélkül megadjuk neki. Azok a dolgok, amelyeket a kicsi élvez, vagy amelyek lázba hozzák, potenciális megerősítőkké válnak. A motiváció bármilyen készség tanításának kulcsfontosságú eleme.

Ha a gyermeket semmi sem motiválja, nincs mivel megerősítenünk a tanítani kívánt készségeket. Megerősítés nélkül pedig nem létezik tanítás. Ilyen megerősítők lehetnek a matricák, a radírok, vagy ha választhat valamit egy meglepetésdobozból. Én igyekszem elkerülni az édességeket és az ételeket jutalomként!

2. Teremts ösztönző beszédtanulási környezetet

A második dolog, amit meg kell tennünk, ha a gyermek menekülni próbál vagy elutasítja a feladatokat, hogy megbizonyosodunk róla: úgy tanítjuk őt, hogy képes legyen sikerélményt elérni.

Emberekként általában szeretjük azt csinálni, amiben jók vagyunk, és kerüljük azokat a dolgokat, amelyekben nem. Amikor a gyerekeknek beszédapraxiájuk van, valami olyasmit kérünk tőlük, ami rendkívül nehéz számukra. Minél idősebb egy gyermek, annál több kudarca volt már a megszólalási kísérletek során. Ezért olyan mintákat és segítséget kell adnunk, amelyeket sikeresen meg tud közelíteni, és minden egyes próbálkozását alaposan meg kell erősítenünk, amelyet a célhang vagy mozdulat felé tesz.

A szülőkre is oda kell figyelnünk. Te vagy a legfontosabb személy a gyermeked életében. Nekünk, logopédusoknak fel kell készítenünk és meg kell tanítanunk téged arra, hogyan segíthetsz a legjobban otthon a gyermekednek. Minden egyes interakció lehetőség a tanulásra, ezért ügyelj arra, hogy a gyermeked környezetében mindenki ugyanazt tanítsa neki, amit szeretnél.

Bármilyen nehéz is, mindenkinek következetesnek kell lennie. Ha a logopédus pozitív megerősítést alkalmaz, és igyekszik leállítani a negatív viselkedést, fontos, hogy ez otthon is folytatódjon. Tudom, hogy ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Ha például le szeretnéd küzdeni az elalvás előtti hisztiket, mert a gyermeked nem hajlandó az ágyban maradni, bármit is teszel egy este, maradj következetes. Ez még akkor is érvényes, ha sikít és éktelen dührohamot kap.

A következetesség mindenféle terápia kulcsa, nem csupán a logopédiáé. Kérj ötleteket a logopédustól motivációs stratégiákra és olyan dolgokra, amelyeket otthon is bevethetsz, hogy fenntartsd gyermeked érdeklődését.

Őszintén szólva, ha a terápia nem javul, azt javaslom, váltsatok logopédust. Néha a gyerekek egyszerűen nem találnak közös hangot egy adott szakemberrel, és ez teljesen RENDBEN VAN! A logopédus nem fog megsértődni, előfordul az ilyen! Sokkal jobb ezt korán felismerni és megoldani a helyzetet, mint túl sokáig húzni, kockáztatva, hogy a gyermeked lassabban fejlődik a kelleténél!