Két gyerek – Vajon bírni fogom?

Azért szerettem volna megírni ezt a bejegyzést, hogy a várandós vagy friss anyukák tudják: nincsenek egyedül, ha így éreznek. És azért is, hogy elmondjam mindenkinek: IGEN, mindkét gyermekedet tudod ugyanúgy szeretni, sőt, szerintem a szeretetem csak még hatalmasabb lett.

A kezdetek

Amikor 2016-ban teherbe estem a lányommal, Norával, egyszerre voltam izgatott, ideges és szorongó – tele mindazzal az érzéssel, amit egy elsőgyermekes anyuka átél. Nagyon könnyű terhességem volt, szövődmények nélkül, így rendkívül szerencsésnek mondhatom magam.

Attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam, teljesen elvarázsolt. Jobban szerettem, mint valaha hittem volna, hogy egy embert szeretni lehet. Bár imádtam Norát, és lenyűgözött, amit a férjemmel közösen létrehoztunk, egészen Nora 9 hónapos koráig szülés utáni depresszióval küzdöttem.

Szörnyű, sötét időszaka volt ez az életemnek, és nagyon hálás vagyok, hogy a fiamnál ez már nem ismétlődött meg. Visszagondolva azokra az időkre, féltem attól, hogy valaha is újabb gyermeket vállaljak, mert nem akartam újra átélni azokat az érzéseket.

Ez volt az egyik legfőbb ok, amiért hezitáltam a kistesó kérdésében. Nem azért, mert azt hittem volna, nem bírjuk el; egyszerűen csak attól tartottam, hogy újra átesem a depresszión.

Szerencsére csodálatos férjem van, aki mindenben támogatott, és a családom is mellettem állt, amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk.

Újabb baba?

Amikor Nora nagyjából másfél éves volt, elkezdtünk beszélgetni egy kistestvérről. Szerettem volna, ha Norának van testvére, mert tudtam, mennyi előnnyel járhat számára egy kisöcsi vagy kishúg. Lenne valaki, akivel együtt nőhet fel, akivel mindent megoszthat, és aki mindig mellette áll.

Alig pár hónap múlva újra terhes lettem. Amint megláttam azt a két kis csíkot, furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Aggódtam amiatt, hogy vajon tudom-e majd úgy szeretni a második babát, mint Norát. Nora volt az én kis cinkosom. A kis mini-énem volt, aki mindig ott volt az oldalamon.

A terhességem alatt ügyeltünk arra, hogy a lehető legtöbb időt töltsük együtt Norával: bevontuk a babaszoba csinosításába, nagytesós könyveket vettünk neki, és engedtük, hogy bármikor beszélgessen a pocakommal.

Úgy érzem, ez RENGETEGET segített neki abban, hogy felkészüljön Nicholas érkezésére.

Megérkezett!

Nicholas 2019-ben született, amikor Nora majdnem két és fél éves volt. Tökéletes volt, és a félelem attól, hogy nem fogom úgy szeretni, mint Norát? Lehetetlen volt. Azonnal elillant, amint a karomba vettem.

Ha várandós anyuka vagy, és ugyanezen aggódsz – ne tedd! A szíved minden egyes gyermekkel csak még nagyobbra nő.

Nora és Nicholas első találkozása máig életem egyik legkedvesebb emléke. Nora rögtön a karjában akarta fogni, és láttam, hogy Nicholas teljesen megnyugszik nála. Az a testvéri kötelék már akkor létezett, amikor Nicholas még csak egynapos volt.

Amint megláttam őket együtt, tudtam, hogy minden rendben lesz. Ez a kötelék pedig csak még tovább erősödött, ahogy Nicholas cseperedett.

Sőt, az, ahogyan Nora viselkedett nagytesóként, sokkal könnyebbé tette a kétgyermekes életre való átállást. Segíteni akart pelenkázni, játékokat hozott neki, hogy nézegethesse, megpróbálta megvigasztalni, amikor sírt, és próbálta megnevettetni. Még mindig vannak pillanatok, amikor csak akkor nyugszik meg, ha a nővére vele van!

Tippek és ötletek

Semmiképpen sem vagyok szakértő, de elmesélem, nekünk mi vált be a változások során!

1. Tölts néha kettesben időt az elsőszülötteddel! Vagy én, vagy a férjem elvittük Norát fagyizni, a játszótérre, vagy valamilyen különleges helyre csak magunkban, hogy megkapja a saját, egyéni figyelmét. Ezt a mai napig csináljuk, hogy tudja: őt is ugyanúgy szeretjük.
2. Bocsáss meg magadnak! Vannak napok, amikor elszakad nálam a cérna. Ilyenkor utána úgy érzem, pocsék anya vagyok. Pedig nem vagyok pocsék anya. Mindannyian elérünk a tűréshatárunk végére, különösen egy újszülött mellett. Alig vagy semennyit sem alszol, és még akkor sem tudsz pihenni, amikor szeretnél, mert egy totyogó rohangál körülötted!
3. Fotózz le mindent! Ezek a pillanatok túl gyorsan elrepülnek, és később hálás leszel, ha visszanézheted, milyen picik is voltak! A nehezebb napokon visszanézem a képeket, és eszembe jut, hogy minden nehéz pillanat elmúlik.
4. Menjetek sétálni! A gyerekeim imádnak sétálni és a szabadban lenni. Egy újszülöttel is simán elindulhatsz! Csatold magadra a hordozóban, tedd a nagyobbikat a babakocsiba, és szívjatok egy kis friss levegőt!
5. Ne félj segítséget kérni! Mi mindkét babánál rengeteget támaszkodtunk az apósomékra. Lehet, hogy eleinte nehezedre esik elszakadni otthonról, de hidd el: sokkal jobb szülők leszünk, ha jut egy kis időnk saját magunkra is.