Mi az a figyelemhiányos zavar?

A figyelemhiányos zavarral (ADD) diagnosztizált gyermekeknél az olvasási és tanulási nehézségek jelei gyakran már az óvodába vagy iskolába lépéskor megmutatkozhatnak. 

Nagyon sok szülő kérdezi tőlem, hogy mi a különbség az ADD három különböző típusa között (igen, háromféle létezik), és mit tehetnek otthon, hogy segítsenek a gyermeküknek. Ez a bejegyzés éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, és segít jobban megérteni ezt a zavart.

Mi a különbség az ADD és az ADHD között?

Az ADD-vel élő gyermekeknél tanulási nehézségek jelentkezhetnek, és gyakran fenyegeti őket az a veszély, hogy fegyelmezési problémákba ütköznek az iskolában. Ők azok a gyerekek, akik azt mondják: „Tudtam, hogy nem szabad, de egyszerűen nem bírtam magammal.” Sőt, a felnőttek és a társak egyaránt könnyen lustának bélyegezhetik őket a feladatok iránti figyelmetlenségük és a feladatok befejezésének elmaradása miatt.

Bár az ADD rendkívül gyakori, még mindig rengeteg tévhit kering körülötte. A hiperaktivitás szintén része lehet az állapotnak – ezt nevezzük figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarnak (ADHD) –, és ez gyakran viselkedési problémákkal is társul.

Az ADD/ADHD típusai

Az ADD-nek/ADHD-nak három típusa van, amelyek hasonló tüneteket okoznak, és mindegyikben jelen van a figyelemzavar, a fő különbséget azonban a koncentrációhiányt kísérő egyéb viselkedésformák jelentik.

1. ADHD-HI (Hiperaktív-impulzív típus) – Az ezzel diagnosztizált gyermekeknek nemcsak az iskolai odafigyeléssel gyűlik meg a bajuk, hanem hiperaktívak és impulzívak is lehetnek. Ők azok a gyerekek, akik bármivel próbálkozol, képtelenek egy helyben ülni, és kimondják vagy megteszik az első dolgot, ami az eszükbe jut (még akkor is, ha az rossz ötlet); 
2. ADHD-I (Túlnyomórészt figyelemhiányos típus) – Ez a típus gyakrabban fordul elő lányoknál. Rendkívül figyelmetlenek, különösen akkor, ha több zavaró tényező is jelen van; 
3. ADHD-Kombinált típus – A névből valószínűleg már kitaláltad: az ezzel a típussal diagnosztizált gyerekeknél MINDHÁROM tünetcsoport jelen van. Ha nem diagnosztizálják és kezelik időben, a kombinált típusú ADHD-val élő gyerekeknél a leggyakoribbak a fegyelmezési problémák.

Diagnózis

Ha arra gyanakszol, hogy a gyermeked ADD-vel küzd (hiperaktivitással vagy a nélkül), beszélj az iskolai fejlesztőpedagógussal, tanárral vagy orvossal a megfelelő kezelésről. Ha bármilyen kétséged van, kezdd el ezeket a beszélgetéseket még ma.

A gyermekorvosotok javasolhatja, hogy keressetek fel egy gyermekpszichológust, aki formális vizsgálatokat végezhet a gyermekeden, hogy kiderüljön, megfelel-e az ADD kritériumainak, és hogy a spektrum melyik részén helyezkedik el. Ez a vizsgálat nemcsak abban segít, hogy megkülönböztesse az ADD-t más, iskolai nehézségeket okozó problémáktól, hanem fontos része a gyermek fejlesztésekre adott reakcióinak hosszú távú nyomon követésének is.

Ha a gyermeked diagnózist kap, az orvosok leggyakrabban gyógyszeres kezelést javasolnak a tünetek enyhítésére. Valójában az ADD-vel/ADHD-val diagnosztizált gyermekek 88%-ának írnak fel gyógyszert. Számos különböző típusú gyógyszer létezik, így ha az egyik nem működik, az orvosotok valószínűleg egy másik készítményre vált.

Fontos észben tartani, hogy a kamaszkor elérésekor érdemes újra kivizsgáltatni a gyermeket. A testük rengeteget változik ebben az időszakban, és az, hogy egy gyógyszer ötéves koruk óta bevált, még nem jelenti azt, hogy ugyanolyan hatásos marad, miután elérik ezt az életszakaszt. 

A gyógyszer azonban nem az egyetlen elérhető kezelési lehetőség. A legtöbb orvos javasolni fogja a viselkedésterápiát is. Egy ADD-re/ADHD-ra szakosodott szakember segíthet ebben. Emellett érdemes lehet az étrendbeli változtatásokat is megfontolni.

A kutatások szerint a fehérje elengedhetetlen az iskoláskorú gyermekek számára. Napi 28–45 gramm fehérjét kellene bevinniük, amit a legtöbb gyerek nem ér el. Egyes kutatások azt is kimutatták, hogy az eliminációs diéták (mint a tejtermékek, a búza/glutén, a tojás és a kukorica elhagyása) pozitív változásokat hoztak az ADD-vel/ADHD-val diagnosztizált gyermekeknél. 

Félelem a megbélyegzéstől

Számtalan szakértői megbeszélésen vettem részt, ahol kizártam az auditoros feldolgozási zavart vagy a nyelvi feldolgozási zavart, és arra a következtetésre jutottam, hogy a gyermek ADD-vel vagy ADHD-val él. A szülők reakciója ilyenkor a lesújtó szomorúság és a félelem. Néhány szülő retteg attól, hogy ha kivizsgáltatja a gyermekét ADD-re, akkor megbélyegzik.

Szülőként azonban rengeteget tehetsz azért, hogy ez ne történjen meg. Nagyon fontos beszélni a gyermekeddel, hogy tudja: semmi rosszat nem tett azzal, hogy az ADD-vel küzd, és szülőként éppen az a feladatod, hogy segíts neki elsajátítani azokat a készségeket, amelyekkel az egyéni adottságai mellett is a lehető legkönnyebben tanulhat.

Iskolai könnyítések és módosítások

Ha a gyermekednél ADD-t vagy ADHD-t diagnosztizáltak, fontos, hogy egyéni fejlesztési tervet (IEP) kapjon, és hivatalosan is megkapja a sajátos nevelési igényű (SNI) vagy BTMN-státuszt. Ezzel a diagnózissal számos könnyítést kaphat az osztálytermi környezetben, ami elősegíti az iskolai sikereit. Ezek a módosítások a következők lehetnek:

1. Meghosszabbított idő a dolgozatok megírására pedagógiai segítségnyújtással, hogy a feladatra tudjon koncentrálni;
2. Több idő biztosítása a válaszadásra; 
3. Szemkontaktus felvétele a feladatok ismertetése vagy megkezdése előtt;
4. Ülésrend: közvetlenül a pedagógussal szemben, elöl ülve;
5. Dolgozatok: szóbankok biztosítása vagy képletek használatának engedélyezése;
6. Digitális tankönyvek vagy egy extra tankönyvkészlet otthonra az elmaradt feladatok elkerülése érdekében;
7. Írásbeli instrukciók a szóbeliek mellett a gyengébb munkamemória támogatására.

Bár néha nehéz lehet megvalósítani, minden zavaró tényezőt minimálisra kell csökkenteni. Ez érvényes az osztályteremre és az otthoni környezetre is – különösen akkor, amikor a gyermeknek tanulnia kellene.

Emellett dicsérd meg és ismerd el a pozitív viselkedést. Ha a gyermeked 15 percig egy helyben ül és tanul, tartsatok szünetet, amint kéri. Szüksége lesz ezekre a gyakori pihenőkre, hogy az agya felfrissülhessen. 

A mozgás kulcsfontosságú ezeknél a gyerekeknél. Engedd meg nekik, hogy az órán vagy otthon mozgásos szüneteket tartsanak. A testmozgás megemeli a dopamin- és noradrenalinszintet – amelyek az ADD-s/ADHD-s diákoknál jellemzően alacsonyabbak –, valamint javítja a fókuszt, az önkontrollt és a hangulatot. 

Bátran javasolj néhányat ezek közül a módosítások közül, amikor találkozol a tanárokkal vagy a szakértői bizottsággal. A megfelelő támogatással a gyermeked megtanulja azokat a stratégiákat, amelyekkel ellensúlyozhatja a nehézségeit!