Mit tegyél a kiabálás helyett?

„Andris! Hányszor kell még elmondanom, hogy maradj bent, ha esik az eső? Meg fogsz fázni!” Hányszor hallják a szomszédaid, hogy a gyerekeddel kiabálsz? Ha megkérdezik őket, a legtöbb szülő beismeri, hogy azért emelte fel a hangját, mert valami kihozta a sodrából.

A cikk tartalma

• Tényleg rossz dolog rákiabálni a kisgyermekre?
• Ismerd fel a kiváltó okokat
• Figyelmeztesd a gyerekeket
• Vedd észre, ha valójában rólad van szó
• Tarts egy kis szünetet
• A tanulságot később beszéld meg vele
• Tudd meg, mi számít normális viselkedésnek
• Legyenek reális elvárásaid
• Mikor szabad mégis kiabálni?
• Most már tudod, hogyan hagyd abba a kiabálást

A Journal of Marriage and Family folyóiratban megjelent tanulmány szerint a résztvevők közel 90 százaléka elismerte, hogy az előző évben kieresztette a hangját a gyerekeivel szemben. Sőt, a hét év feletti gyermeket nevelő szülők szinte 100 százalékban beismerték, hogy szoktak kiabálni.

A szülők azért kiabálnak, mert egyszerre ezerfelé kell figyelniük, és ez frusztrációt szül. Látják, hogy a gyerekeik olyasmit csinálnak, amit nem helyeselnek, és egyszerűen elszakad náluk a cérna. Ez teljesen természetes reakció.

Tényleg rossz dolog rákiabálni a kisgyermekre?

Ezen kutatások alapján arra következtethetünk, hogy a szülők a fegyelmezés eszközeként kiabálnak. Ez azonban egyáltalán nem a leghatékonyabb módszer. Nemcsak azt tanítod meg a gyermekednek, hogy a kiabálás hatékony konfliktuskezelési stratégia, de a helyzeten is csak rontasz vele. 

Kutatások kimutatták, hogy a nyers szóbeli fegyelmezés nem oldja meg a gyermekek viselkedési problémáit. Sőt, még inkább arra késztetheti őket, hogy megtegyék azt, amit tiltasz nekik. Ne feledd, a gyerekek idegrendszere nagyon érzékeny, és a kiabálás kifejezetten ijesztő számukra. De mit tehetsz helyette?

Ismerd fel a kiváltó okokat

A kiabálás sosem a semmiből jön. Általában egy természetes reakció bizonyos viselkedésekre – röviden: valami kiváltja. Ha felfedezed azokat a dolgokat, amiktől felmegy benned a pumpa, sokkal nagyobb eséllyel fogod tudni elkerülni őket. Járd körül a saját triggereidet, hiszen mindenkinek mások. Az önismeret segít a tudatos döntések meghozatalában.

Figyelmeztesd a gyerekeket

Rákiabáljak a kisgyermekemre, amikor a kocsiban veszekednek, vagy húzzák az időt lefekvés előtt? Először inkább figyelmeztesd őket! Tudasd velük, hogy a viselkedésükkel feszegetik a határaidat, és nem szeretnél kiabálni ahhoz, hogy figyeljenek rád. Egy higgadt figyelmeztetés gyakran elég ahhoz, hogy a gyerekek változtassanak a viselkedésükön. A figyelmeztetések ráadásul időt adnak nekik arra is, hogy fejben átálljanak a következő helyzetre.

Vedd észre, ha valójában rólad van szó

A kiabálás látszólag a gyermek rosszalkodásáról szól, ám valójában gyakran a saját kielégítetlen szükségleteid és vágyaid megnyilvánulása. Pusztán a nyugalom megőrzésével a legtöbb szülő elkerülhetné, hogy a gyerekein vezesse le a feszültséget, majd bűntudatot érezzen. Ha az elmúlt egy hétben sokat kiabáltál, ülj le, és gondold végig, mi bánt valójában. Lehet, hogy a munkahelyi stressz, anyagi gondok vagy éppen az alváshiány áll a háttérben. Ha tanulsz a munka mellett, érdemes lehet disszertációíró szolgáltatásokat igénybe venned, hogy időt és energiát spórolj. Amint megoldod a saját problémáidat, a gyermeked nehézségeit is sokkal könnyebb lesz kezelned.

Tarts egy kis szünetet

Gyermekfejlesztési szakemberek egy igazán hatékony megnyugvási stratégiát javasolnak a szülőknek: menj be a fürdőszobába, és kiabálj bele a vécébe. Aztán egyszerűen húzd le! Ez felér egy időkéréssel, és remek módszer arra, hogy összeszedd magad. De az is jó megoldás lehet, ha elrúgsz egy labdát, vagy megkérsz valaki mást, hogy vegye át a helyzet kezelését. Ha elkötelezted magad a változás mellett, tarts szünetet, és gyakorold az önuralmat. Hosszú távon bőségesen meg fog térülni.

A tanulságot később beszéld meg vele

Nem kell ordítanod ahhoz, hogy megértsék, amit mondasz. A kiabálás aláássa a jogos aggodalmaidat, és arra készteti a gyermeket, hogy bezárkózzon ahelyett, hogy figyelne rád. Nehéz lehet elfojtani a felgyülemlett feszültséget, de az önuralom gyakorlása olyan határozott üzenetet közvetít, amely sokkal jobb eredményt hoz. A tanítás és a magyarázat mindig akkor a leghatékonyabb, amikor nyugodt vagy.

Tudd meg, mi számít normális viselkedésnek

Szülőként fontos felismerned, hogy gyermeked bizonyos viselkedései – mint a nyavalygás, a testvérféltékenység vagy az alvás elleni küzdelem – teljesen normálisak az ő életkorában. Ha ezt megérted, kevésbé veszed majd magadra a dolgokat. Képes leszel kezelni a viselkedést ahelyett, hogy ugyanazok a játszmák az őrületbe kergetnének. A legtöbb szülő azért kiabál, mert azt szeretné, hogy a gyereke máshogy viselkedjen. Ha ezt elengeded, már csak az adott helyzetet kell majd megoldanod.

Legyenek reális elvárásaid

Ha gyerekekről van szó, a reális elvárások kulcsfontosságúak. A szülők sokszor azért emelik fel a hangjukat, mert egy programmal vagy kirándulással kapcsolatos nagy reményeik nem találkoznak a valósággal. A gyermeked dacossá válhat, és leülhet az utca kellős közepén, amitől úgy érezheted, kudarcot vallottál. Ilyenkor érdemes újrakalibrálnod az elvárásaidat: tervezz rövidebb sétát vagy utat, és egyszerre csak egyetlen kérést fogalmazz meg.

Mikor szabad mégis kiabálni?

Az eddig tárgyalt helyzeteken kívül akkor érdemes kiabálni, ha a lelkesedés és az öröm tör ki belőled, hogy szurkolj nekik, vagy ha veszélyhelyzetben azonnal fel kell keltened a figyelmüket. Rákiálthatsz például, ha nem áll meg, mielőtt lelépne az úttestre. A kiabálás kizárólag az ilyen szituációkban hatásos. Ha folyamatosan alkalmazod, teljesen elveszíti az erejét.

Most már tudod, hogyan hagyd abba a kiabálást

A gyermeked a természet csodálatos ajándéka. Egy meghatározott ideig te felelsz érte – ne élj vissza a hatalmaddal! Amikor elkezdesz befelé figyelni és uralkodni magadon, az élet nemcsak neked lesz sokkal könnyebb, hanem a gyermekednek is. Vedd a kezedbe az életed irányítását, és a gyermeked a legjobb barátoddá válik majd.