Szelektív mutizmus: Útmutató szülőknek

Ebből a cikkből megtudhatod, mi is ez pontosan, hogyan ismerheted fel, milyen kezelési módjai vannak a szelektív mutizmusnak, és eloszlatunk néhány ezzel a zavarral kapcsolatos tévhitet is.

A cikk tartalma

• Mi az a szelektív mutizmus? 
• Gyakori tévhitek
• Aggódsz, hogy gyermeked szelektív mutizmusban érintett? 
• Szakemberek által alkalmazott gyakori kezelések és technikák
• • Néhány könyv a szelektív mutizmusról 

Mi az a szelektív mutizmus? 

A szelektív mutizmus egy olyan szorongásos zavar, amelyben a gyermek bizonyos helyzetekben (például az osztályteremben vagy idegenek jelenlétében) képtelen megszólalni, miközben otthon teljesen zökkenőmentesen kommunikál. Általában kora gyermekkorban, 2 és 4 éves kor között kezdődik. Bár ritka, előfordulhat, hogy a gyermek bizonyos családtagokkal szemben is szelektív mutizmust mutat, ha ritkábban találkozik velük. A zavar okait illetően a kutatók úgy vélik, hogy környezeti és genetikai tényezők egyaránt szerepet játszhatnak benne. 

Néhány jel, amit észrevehetsz egy szelektív mutizmusban érintett gyermeknél:

• Otthon könnyedén beszél, másokkal azonban nem (iskolai társakkal vagy idegenekkel); 
• Kerüli a szemkontaktust; 
• Kifejezéstelen arc a szorongást keltő helyzetekben;
• Társas elszigetelődés / visszahúzódás;
• Félénk természet;
• Fokozott ragaszkodás a szülőkhöz/gondviselőkhöz;
• Szeparációs szorongás; 
• Nem verbális kommunikációt vagy suttogást használ másokkal való érintkezés során.

Gyakori tévhitek

1. A szelektív mutizmus csak egy fázis, amit a gyermek idővel kinő. 

Ez tévedés! Ez nem egy múló korszak, és nem is csak a gyermekeket érinti. Ez egy olyan szorongásos zavar, amely kezelés nélkül a serdülőkorban és a felnőttkorban is fennmaradhat.

2. A szelektív mutizmus az autizmus egyik formája.

Bár a tünetek hasonlíthatnak az autizmusra, két teljesen különböző zavarról van szó. A szelektív mutizmussal élő gyermekek a környezettől függően eltérően viselkednek. Lehet, hogy az iskolában nem szólalnak meg, otthon viszont nyitottak és beszédesek.

3. A gyermekek elhanyagolás vagy trauma következtében lesznek érintettek.

Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy a gyermekeknél trauma hatására alakul ki a szelektív mutizmus. A kutatások valójában azt mutatják, hogy ez a fajta mítosz kifejezetten káros lehet, mivel megakadályozhatja, hogy a gyermek megkapja a tényleges szorongására a megfelelő kezelést. (Amikor a mutizmus poszttraumás stressz miatt lép fel, a gyermek olyan helyzetekben is abbahagyja a beszédet, ahol korábban semmilyen nehézséget nem okozott számára a megszólalás.) 

4. Végül, de nem utolsósorban: a szelektív mutizmus beszéd- vagy nyelvi zavar.

Nem beszéd- vagy nyelvi zavar. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy szelektív mutizmusban érintett gyermeknek egyidejűleg beszéd- vagy nyelvi nehézsége is van.

Nem beszél a gyermeked? Töltsd ki ingyenes szűrőtesztünket, és tudj meg hasznos tippeket a megsegítésére:

Aggódsz, hogy gyermeked szelektív mutizmusban érintett? 

Kiemelkedően fontos, hogy beszélj a gyermekorvossal és más szakemberekkel (logopédusokkal és pszichológusokkal), ha aggályaid merülnek fel. A diagnózis felállítása után többféle kezelési forma is létezik, amellyel segíteni lehet a gyermekedet. A terápiák hatékonysága azonban több tényezőtől is függhet, például attól, hogy hány éve küzd ezzel a nehézséggel, vagy hogy vannak-e további beszéddel kapcsolatos problémái.

Szakemberek által alkalmazott gyakori kezelések és technikák

Íme a legújabb tudnivalók a szelektív mutizmus kezeléséről:

A kognitív viselkedésterápia (CBT) egy olyan terápiás eszköz, amellyel a szakemberek segítenek a gyermeknek átkeretezni azt, ahogyan saját magát és a helyzeteket érzékeli.

Az expozíciós terápia (a CBT egyik formája) egy olyan módszer, amely a félelem csökkentésére törekszik azáltal, hogy a gyermeket fokozatosan teszi ki a számára félelmetes helyzeteknek. Bár logikusnak tűnhet elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek szorongást keltenek a gyermekben – valljuk be, mi magunk is ezt tesszük –, ez mégsem jó megoldás, mivel még inkább gátolhatja a gyermek viselkedését, és megerősítheti a szorongását. 

Az ingerfakítás (stimulus fading) egy olyan technika, amely során a gyermek először olyasvalakivel lép interakcióba, akivel könnyedén beszél, majd lassan, fokozatosan engednek be egy új személyt a beszélgetésbe.

Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelést is alkalmaznak az idősebb gyermekeknél, súlyos szorongás esetén.

A pozitív megerősítés egy másik terápia során használt eszköz, amelynek célja a kívánt viselkedés elősegítése (pl. játék, keksz vagy matricák segítségével).

Logopédia: Ahogy korábban említettük, a szelektív mutizmus nem beszédzavar. Előfordulhat azonban, hogy a gyermeknek a szelektív mutizmus mellett nyelvi és beszédfejlődési elakadása is van; ilyen esetekben logopédiai ellátásra is szüksége van.

Néhány könyv a szelektív mutizmusról 

• Helping Your Child with Selective Mutism: Practical Steps to Overcome a Fear of Speaking – Angela E. McHolm, Charles E. Cunningham és Melanie K. Vanier 
• Maya’s Voice Book – Wen-Wen Cheng 
• Overcoming Selective Mutism: The Parent’s Field Guide – Aimee Kotrba és Shari J. Saffer

Ha arra gyanakszol, hogy gyermeked szelektív mutizmusban érintett lehet, a korai intervenció kiemelten fontos. Lépj kapcsolatba pszichológussal vagy logopédussal a további teendők meghatározása érdekében. Ha minél hamarabb megteszed a szükséges lépéseket, azzal segíthetsz gyermekednek legyőzni a nehézségeit.