Hasfájás (kólika) a babáknál: Személyes tapasztalatok és túlélési tippek

Emlékszem, egyszer egy fiatal anyuka társaságában voltam, akinek a kisfia nagyjából 6 hónappal fiatalabb a kislányomnál. A kisfia kólikás volt, és egyszerűen semmi sem segített rajta, folyton szenvedett. Emlékszem, ránéztem a férjemre, és azt mondtam: „hűha, ez szörnyű lehet.” FOGALMAM SEM VOLT róla, hogy hamarosan ugyanezekkel a problémákkal kell szembenéznem a saját kisfiunkkal!

Amikor először megláttam a kisfiamat

A kisfiunk 2019. június 19-én, hajnali 4:45-kor született. Jó nagy baba volt: 3970 grammal és 54 centivel jött világra. Tökéletes volt, és abban a pillanatban beleszerettem, ahogy megláttam az arcát!

A lányunk azonnal elfogadta a cumit, és imádta is. Nicholas ennek a szöges ellentéte volt. Bármivel próbálkoztunk, öklendezett és kiköpte. Esküszöm, a piacon létező összes formájú, márkájú, típusú és méretű cumit felvásároltam, de egyik sem vált be. 

Az egyetlen dolog, ami hosszabb időre meg tudta nyugtatni, én magam voltam. Mindkét gyermekemet 6 hónapig szoptattam. Hatalmas szeretetmunka ez! Minden elismerésem azoké, akik egy évnél tovább bírják, de nekem ez egyszerűen nem ment. Úgy éreztem magam, mint egy kövér tehén, akinek a tőgye mindig a legrosszabb pillanatokban kezd el szivárogni.

Mivel Nicholas nem fogadta el a cumit, én voltam az egyetlen, aki képes volt elaltatni és megnyugtatni őt. Bármennyire is frusztráló volt, szerencsére elmúlt, amikor abbahagytam a szoptatást. 

Színre lépnek a kólikás tünetek

Már az első néhány otthon töltött éjszaka után tudtuk Nicholasszal, hogy nem lesz könnyű eset. Bár éjszaka jól aludt – általában már az elejétől fogva 3-4 órás szakaszokat –, egész nap hihetetlenül nyűgös volt, és látszott rajta, hogy valami bántja.

Minden ok nélkül sírt, még akkor is, ha tiszta volt a pelenkája, tele volt a pocakja, és épp csak felébredt. Úgy éreztem, túl sokat is bukik. Visszagondolva szerintem nem bukott többet, mint egy átlagos baba, de kétségbeesetten kerestem valamit, amire ráfoghatom a sírást, és ez tűnt a legkézenfekvőbbnek: a reflux.

A gyermekorvosunk fel is írt rá gyógyszert, de a hangulata ettől sem lett jobb. Végül fokozatosan elhagytuk, mert rájöttünk, hogy nem a reflux okozza a gondot. 

Aztán arra gondoltam, hátha a gázok bántják. Ez a kisfiú már akkor is olyan erővel és szaggal tudott kakilni és pukizni, mint egy felnőtt ember (és ez azóta sem változott). Ezzel a gondolattal felvértezve szinte a teljes Amazon-készletet felvásároltam pocakfájás elleni szirupokból és probiotikus cseppekből.

Használtak ezek a cseppek? Nem igazán. Ugyanúgy torkaszakadtából üvöltött és nyűgösködött, és a helyzet kilátástalannak tűnt. A barátaink és a családunk azt mondták, biztos azért van, mert ő a második gyerek, ráadásul kisfiú, így kétszer olyan nehéz a dolgunk. Igaz ez? Fogalmam sincs. Annyit mondhatok, az én tapasztalatom szerint a második gyermek tényleg nagyobb kihívásnak tűnik, DE nem vagyok tudós, és nem végeztem kutatásokat a témában. 

Hogyan birkóztunk meg vele?

Bárcsak azt mondhatnám, hogy könnyű volt, de egyáltalán nem így történt. Voltak napok, amikor a türelmünk végleg elfogyott. Az alváshiány tetejébe még ott volt az is, hogy próbáltuk a kislányunkat is lefoglalni és boldoggá tenni.

 Nagyon nehéz volt. 

Mindig azt mondom mindenkinek: szerencse, hogy a szülés utáni depressziót a lányomnál éltem át, és nem a fiamnál, mert nem tudom, hogyan birkóztam volna meg az ő természetével. 

Ne hibáztasd magad vagy a babádat a sírás miatt — a hasfájásról senki sem tehet. Próbálj meg ellazulni, és tudd, hogy a babád előbb-utóbb kinövi ezt az időszakot.

KidsHealth.org

Íme néhány dolog, amit azért tettünk, hogy megőrizzük az ép eszünket az első 9-10 hónapban:

1. Támaszkodj a családra! Csodálatos apósom és anyósom van, akik a közelben laknak, és gyakran kértem a segítségüket a gyerekek felügyeletében. Ez adott nekünk egy kis lélegzetvételnyi szünetet a férjemmel, hogy aludjunk, feltöltődjünk és újult erőre kapjunk. 
2. Hagyd sírni egy kicsit! Figyelj, tudom, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem ezzel kapcsolatban, és ezzel nincs is semmi baj. Nem válik be mindenkinek, de nálunk működött. Azokon a napokon, amikor Nicholas szörnyen nyűgös volt, és tudtam, hogy minden szükséglete ki van elégítve, hagytuk sírni. Betettem a kiságyába 5 percre, én meg kimentem a levegőre, és vettem egy mély lélegzetet. Az az igazság, hogy sokkal jobb anya vagyok, ha nyugodt és összeszedett tudok maradni. Voltak pillanatok, amikor nem tudtam a kezembe venni, mert annyira dühös vagy elkeseredett voltam az állandó nyűgösködése miatt. 
3. Vizsgáltasd ki orvossal! Természetesen elvittük Nicholast orvoshoz, hogy megbizonyosodjunk róla, nincs semmilyen egészségügyi probléma a háttérben, például ételallergia. Kiiktattam az étrendemből a tejtermékeket, az olajos magvakat és mindent, ami kellemetlenséget okozhatott volna neki. Miután minden lelet rendben volt, áttértünk az egyéb lehetőségekre, például a pocakfájás elleni készítményekre. 
4. Váltsátok egymást műszakokban! Nagyon sokszor előfordult, hogy a férjem vitte a fő műszakot Nicholasszal, utána pedig én vettem át a terepet. Ez sokkal könnyebbé vált, miután abbahagytam a szoptatást, mert éjszaka már cumisüvegből is kaphatott enni. Ha kizárólag fejsz, és úgy küzdesz a kólikával, próbálj meg lefejni egy cumisüvegre valót, és bízd a férjedre/párodra az egyik éjszakai műszakot. Meg fogsz lepődni, hogy egy icipicivel több alvás mekkora különbséget jelent a hangulatodban és a türelmedben másnap. 
5. Ügyelj arra, hogy magaddal is törődj! Igyál sok vizet, és táplálkozz egészségesen! Ha a tested nem kap megfelelő üzemanyagot, nem fogja bírni ezt az anya/apa élet nevű maratont. 

Mint minden korszaknál, kérlek, ne feledd: jobb lesz! Nicholas most 10 hónapos, és bár még mindig elég nyűgös tud lenni (a fránya fogzás), sokkal jobb a helyzet, amióta megtanult mászni. 

A gyermekeinkkel töltött pillanatok gyorsan elillannak, és a nagyobb gyerekes szülők mindig azt mondják nekem, hogy még vissza fogjuk sírni ezeket a napokat, és visszakívánjuk ezeket a problémákat – mert a nagyobb gyerekekkel nagyobb gondok is járnak. 

Sok szerencsét és kitartást kívánok!