Megvesztegessem a gyerekemet?: A jutalmazás magyarázata

A cikk tartalma

• A kísérlet
• Jutalmazd a gyerekeket olyan dolgokért, amiket maguktól nem szívesen tennének meg
• A jutalmak az erőfeszítésen, ne az eredményen alapuljanak
• A jutalom igenis számít
• A gyermeknek választási lehetőséget kell adni

Mivel sokat foglalkozom ezzel a témával, a szülők – különösen a sajátos nevelési igényű kisgyermekek szülei – gyakran kérdezik tőlem: „Szabad a szülőknek megvesztegetniük a gyerekeiket?” A válasz az, hogy bizonyos esetekben igen. A jutalmazás valójában rendkívül fontos eszköz az új készségek elsajátításában – ha helyesen alkalmazzák. A gyerekek pedig imádják! De hogyan lett a jutalmazásnak ilyen rossz híre?

„Anyunak van egy fontos hívása 1 órán át, jó? Szóval játszhatsz az iPaden, ha csendben kint maradsz a szobából, áll az alku?”

A kísérlet

Az egész még 1917-ben kezdődött a Stanford Egyetem diákjaival végzett kísérlettel, amelyet Edward Deci professzor vezetett. Megkért 24 diákot, hogy 13 perc alatt oldjanak meg egy kirakóst.

Az első napon, ha nem sikerült befejezniük, ő maga rakta ki helyettük – így belső motivációt adott nekik azzal, hogy nem akarták, hogy más csinálja meg helyettük. A 2. napon a felüknek 1 dollárt fizetett minden egyes megoldott feladványért. Ezen a napon látszott, hogy a megfizetett diákok keményebben dolgoztak, és több kirakóst oldottak meg. A 3. napon már egyiküknek sem fizetett újra. Ekkor azt tapasztalta, hogy azok, akiknek a 2. napon fizetett, a 3. napon már nem próbálkoztak olyan keményen.

Arra a következtetésre jutott tehát, hogy a külső motiváció (a pénz) elnyomta a belső motivációt.

Később a kutatók valójában nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget az erőfeszítésben a 2. és a 3. nap között. Ráadásul rámutattak arra is, hogy a diákok eleve élvezték a játékot – már eleve megvolt a belső motivációjuk –, így a jutalmak feleslegesek voltak. Miért jutalmaznád a gyerekeket, ha eleve élvezik az adott feladatot?

Jutalmazd a gyerekeket olyan dolgokért, amiket maguktól nem szívesen tennének meg

Íme tehát a helyes jutalmazás 1. szabálya: olyan dolgokért jutalmazd a gyerekeket, amiket maguktól nem szívesen tennének meg – például a rossz szokások elhagyásáért vagy új szokások kialakításáért.

Számos tanulmány született a jutalmak hatékonyságáról a rossz szokások megtörésében – a várandós nők dohányzásról való leszoktatásától kezdve az olyan új szokások kialakításáig, mint a testmozgás. Ha egy gyermek még nem rendelkezik belső motivációval egy bizonyos viselkedés iránt, a jutalmazás kulcsfontosságú.

A jutalmak az erőfeszítésen, ne az eredményen alapuljanak

A 2. szabály: a felajánlott jutalomnak az erőfeszítésen kell alapulnia, nem pedig a végeredményen. Például egy olyan diákot, aki rendszeresen ketteseket kap az iskolában, valószínűleg nem fog motiválni egy ötösért ígért jutalom – ez ugyanis nem biztos, hogy reális cél. Ha viszont a jutalom ahhoz kötődik, hogy napi plusz 30 percet tanulással tölt, a diák olyan tanulási készségeket fejleszthet ki, amelyekkel javíthat a jegyein. Amint a gyermek elsajátította ezt a készséget, hagyd abba a jutalmazását, és lépj tovább egy másik olyan területre, amely még némi bátorítást igényel.

A jutalom igenis számít

A 3. szabály, hogy a jutalom milyensége igenis számít. Képzeld el, hogy a főnököd arra kér, dolgozz ezen a héten plusz 30 órát, cserébe pedig pénteken mindenki kap egy gravírozott tollat. A jutalomnak valódi értékkel kell bírnia ahhoz, hogy értéket teremtsen. Ha fizetéskiegészítésről vagy később lecsúsztatható szabadidőről van szó, az valóban hasznos jutalom – egy toll viszont aligha lesz motiváló.

A gyermeknek választási lehetőséget kell adni

Végül a 4. szabály – és valószínűleg a legfontosabb: az önállóságnak a folyamat részének kell lennie. A gyermeknek választási lehetőséget kell adni. Dönthessen arról, min és hogyan dolgozik, vagy akár magáról a jutalomról is.

Ha tehát a gyermeked rossz jegyeket hoz, és szeretnéd motiválni, hogy jobban teljesítsen az iskolában, engedd meg neki, hogy eldöntse, mennyi ideig és a hét hány napján hajlandó többet tanulni, valamint mit kap, ha eléri a céljait. Önállóság nélkül a jutalmazáson alapuló készségfejlesztés pusztán üzleti tranzakcióvá válik – inkább megvesztegetéshez hasonlít –, ez pedig hosszú távon valószínűleg nem válik a gyerekeink javára.

Ne feledd, a jutalmazási ötletek karnyújtásnyira vannak. Mi magunk is veszünk magunknak ajándékokat, megjutalmazzuk magunkat egy szabad estével vagy egyéb apróságokkal, ha erőfeszítést tettünk olyasmibe, amit amúgy nem szívesen csinálnánk. Külső motivációt használunk egy-egy készség fejlesztésére vagy szokás kialakítására – és ahogy gyakoroljuk az adott készséget, kialakul a belső motiváció is, hogy külső ösztönzés nélkül is egyre jobbak legyünk benne.

Bátran használjatok hát jutalmazási rendszert a családban! Egyszerűen csak összpontosítsatok a kívánatos viselkedésre, az önállóságon alapuló készségfejlesztésre, és figyeljetek arra, hogyan fogalmazzátok meg az ösztönzőket.

„A következő egy órában, amíg Anyu telefonál, választhatsz: vagy játszol egy matekos játékkal, vagy olvasol egy könyvet. Ha megteszed, te választhatod ki, mi legyen a vacsora.”