Mi az a Képcserés Kommunikációs Rendszer (PECS)?

A képcserés kommunikációs rendszer (ismert nevén PECS) lehetővé teszi, hogy valaki szavak használata nélkül is kommunikáljon. Alapvetően „hangot” ad azoknak, akik nem szavakkal fejezik ki a vágyaikat és a szükségleteiket.

Szülők, pedagógusok és terapeuták egyaránt alkalmazzák ezt a rendszert autizmussal élő és más fejlődési eltérést mutató gyermekeknél. Ha úgy látod, hogy a gyermekednek segítségre van szüksége a szükségletei kifejezésében, a PECS lehet a megoldás!

A PECS lehetővé teszi, hogy valaki szavak használata nélkül is kommunikáljon.

A PECS története

A PECS egy hivatalosan bejegyzett program, amelyet a Pyramid Education Products adott ki, és Andrew Bondy, valamint Lori Frost fejlesztett ki az 1980-as években. Ez a vizuálisan támogatott kommunikációs rendszer a képkártyáiról híres. A PECS azonban sokkal inkább egy sajátos megközelítés arról, hogyan tanítsuk meg a gyermeket képekkel kommunikálni.

Ahhoz, hogy ez a kommunikációs segédeszköz hatékonyan működjön, a program hat fázisból áll. Minden fázist be kell fejezni, mielőtt rátérnétek a következőre. Az első fázisnak például meg kell előznie a másodikat. A fázisok meghatározott sorrendje kifejezetten arra szolgál, hogy megalapozza a kommunikációt a gyermek és a gondozó között.

Kutatások kimutatták, hogy a gyermekek fejlődéstanilag hároméves kor után képesek megérteni a képeket. Emiatt a képcserét leggyakrabban hároméves kor felett javasolják. Manapság sok logopédus alkalmazza a PECS-et rövid és hosszú távú célokra egyaránt.

Bár minden kommunikációs rendszer célja a beszédfejlődés támogatása, elsődleges kommunikációs formaként is használható. Egyes gyermekek végighaladnak a rendszer hat fázisán, és elsajátítják a beszédet. Mások továbbra is a PECS-et használják a „funkcionális” kommunikációhoz.

Megfelelő a PECS a gyermekemnek?

A képcserés kommunikációs rendszer tökéletes azoknak a gyermekeknek, akik:

• Nem beszéddel kommunikálnak
• Vannak egyéni preferenciáik (tetszéseik és nemtetszéseik)
• „Szándékos” kommunikátorok

A „szándékos” kommunikátor olyan gyermek, akinek belső igénye van arra, hogy kifejezze a szükségleteit. Ha egy gyermek szándékos kommunikátor, odamehet a felnőtthöz, megfoghatja a kezét, és odavezetheti ahhoz a dologhoz, amit szeretne.

Melyek a PECS fázisai?

1. fázis: A kommunikáció alapjainak elsajátítása

Az első fázis a kommunikáció megtanulásáról szól. Ez a kezdeti lépés a kommunikációs rendszerben döntő fontosságú ahhoz, hogy megtanítsuk a gyermeket képek segítségével kifejezni a szükségleteit. Ehhez a gondozónak vagy terapeutának érdemes egy olyan motiváló dolgot használnia, ami nagyon érdekli a gyermeket.

Például, ha a gyermek imádja a játékvonatokat, használjatok egy vonat képét, hogy motiváljátok őt a kép játékvonatra való elcserélésére.

Az első fázisban egyszerre csak egy képet cseréltek el. Ez csökkenti a zavart, és szilárd alapot teremt a képekkel való kommunikációhoz. Ezt úgy lehet megvalósítani, hogy az egyik felnőtt fogja a tárgyat, a másik pedig a gyermek mögött állva irányítja a kezét, hogy felvegye a képet, és átadja a másik felnőttnek.

2. fázis: Kitartás és a képtávolság növelése

A második fázis az elsőre épít. A gyermek nemcsak képcserével kommunikál továbbra is, hanem megtanulja a kitartást és a képtávolság leküzdését. Ahelyett, hogy a kép kéznél lenne, a gyermeknek oda kell mennie érte, és el kell hoznia a szükséglete kielégítéséhez.

A kitartás tanításához a felnőttnél van a gyermek által kívánt tárgy képe, majd a felnőtt kicsit távolabb lép. A gyermeknek ekkor oda kell mennie a felnőtthöz, hogy megkapja a képkártyát.

3. fázis: Választás

A harmadik fázisban két képpel ismertetjük meg a gyermeket. Jellemzően az egyik kép olyasmit ábrázol, amit a gyermek nem szeretne, a másik pedig olyat, amit választani szeretne. Ez arra ösztönzi a gyermeket, hogy válasszon a két kép közül.

A képcserés kommunikációs rendszernek ez a lépése arra készteti a gyermeket, hogy megnézze és megvizsgálja a képkártyákat, és a szükségleteinek megfelelő döntést hozzon.

4. fázis: Érzések és szükségletek kifejezése

Ez az a fázis, amelyben a képek és a szavak elkezdenek összekapcsolódni. Ebben a szakaszban egy új kártyakészlet jelenik meg, amelyeken csak szavak találhatók. Néhány kártya ilyen kifejezéseket tartalmaz:

„Kérek . . .”

VAGY

„Szükségem van . . .”

VAGY

„Úgy érzem . . .”

Ezeket a rövid mondatokat aztán egy képpel párosítják, hogy kifejezzék, mit szeretne, mit érez, vagy mire van szüksége a gyermeknek. Egyes gyermekek számára ez a fázis jelenti a végállomást a képrendszer fejlesztésében.

5. fázis: Válaszadás kérdésre

Ez a fázis a kérdések megválaszolását foglalja magában rövid mondatkártyák és képek segítségével. Ha megkérdezik a gyermektől: „Mit szeretnél csinálni?”, akkor a mondatkártyák és a képkártyák kombinálásával képes válaszolni a kérdésre.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden gyermek lép tovább a negyedik fázisból az ötödikre. De ez teljesen rendben van! Mindaddig, amíg a gyermek elsajátította a „funkcionális” kommunikációt az alapvető szükségletei kielégítésére.

A kérdések megválaszolásához gyakran tépőzáras táblát vagy képes mappát használnak. A gyermek először elhelyez egy rövid mondatkártyát – például: „Kérek” – a tépőzáras csíkra. Ezután a kívánt tárgy képkártyáját helyezi mellé. A PECS ezen szakaszában sok gyermek hangosan ki is mondja a mondatot.

Ez kulcsfontosságú fejlődési lépés a nyelvi nehézségekkel küzdő gyermekek számára.

6. fázis: Véleményformálás, észrevétel kérdésre

Egyesek számára a képcserés kommunikációs rendszer hatodik fázisa nem számít „valódi” fázisnak, és gyakran kihagyják, mivel nagyon hasonlít az ötödikre. Azonban mégis érdemes megemlíteni, mert továbbfejleszti az előző fázist.

A hatodik fázis az ötödikre építve megtanítja a gyermeket arra, hogyan fűzzön megjegyzést egy kérdéshez. A felnőtt például megkérdezi a gyermektől: „Mit látsz?” Ahhoz, hogy a gyermek válaszolni tudjon, egyesítenie kell a PECS összes korábbi fázisát, és kritikus gondolkodást kell használnia a kérdés megválaszolásához. A gyermek ezután az „Úgy látom . . .” vagy „Látok egy . . .” kártyával és a látott dolog képkártyájával válaszol.

Figyelj a verbális és nem verbális viselkedésre!

A képcserés kommunikációs rendszer (PECS) csodálatos eszköz minden olyan gyermek számára, aki képes szándékosan megpróbálni kifejezni a szükségleteit. Gyakran az egyik legelső segédeszköz az autizmus spektrumon lévő azon gyermekek számára, akik keveset beszélnek vagy nem beszélnek.

Én most kezdem el a PECS-et a nem beszélő háromévesemmel. Őszintén szólva ijesztő feladat, mert a kijárási korlátozások miatti bezárások következtében most nem jár fejlesztésekre. Ez azt jelenti, hogy én magam kutatok utána, és logopédus segítsége nélkül kezdem el a PECS-et. Bár e-mailben tartjuk a kapcsolatot, az nem ugyanaz, mintha a kisfiammal személyesen egy logopédus vezetné be a PECS-et.

De csak az idő fogja megmondani, hogy a fiam milyen jól alkalmazkodik a képrendszerhez. Bízom egy jobb kommunikációs formában kettőnk között, hogy kevesebb frusztrációval és dührohammal tudjam kielégíteni a szükségleteit. Hiszem, hogy a PECS fázisainak lassú végigjárása segíteni fogja a beszédfejlődését, és újra megszólaltatja őt!