Olvasás kontra felnőtt kommunikáció

Az olvasás a beszéd- és nyelvi fejlődésen túl rengeteg más készség szempontjából is kiváló. Fejleszti a figyelmet, a szövegértést, a szókincset, a fordulóváltást a beszélgetésben, és az olyan finommotoros készségeket is, mint a mutatás. 

Az én gyermekeim

Szülőként elmondhatom, hogy a gyermekeim tűz és víz, amikor a könyvolvasásról van szó. A kislányom IMÁDOTT odabújni hozzánk lefekvés előtt, és több könyvet is elolvastunk az esti rutin részeként. A nap fénypontja az volt számára, amikor már elég nagy lett ahhoz, hogy maga válassza ki a könyveket. Mi több, háromévesen még mindig kéri, hogy minden este olvassunk neki lefekvés előtt.

A kisfiam viszont... jaj, hát ő egyáltalán nem rajong az olvasásért. Lehet, hogy azért, mert fiú? Nem tudom. Talán unalmasnak talál? Valószínűleg. 10 hónaposan mindössze annyit csinál, hogy ellöki a könyvet, vagy megpróbálja megrágni a sarkait. Kérlek, mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen!

Eleinte nagyon aggódtam amiatt, hogy nem hajlandó leülni velünk olvasni. Aztán egyre többet gondolkodtam ezen. Az olvasásból kimaradt időt úgy pótolom, hogy játszom vele, és többet kommunikálok vele a nap folyamán!

Valószínűleg kissé túlbuzgó vagyok, amikor mindent megnevezek és elmagyarázok neki, DE biztos akarok lenni abban, hogy minden szót és körülírást megkap, amire szüksége lesz ahhoz, hogy néhány hónap múlva elkezdhesse megformálni az első szavait!

A gyerekem utálja a könyveket. Most mi legyen?

Mi történik tehát akkor, ha a kisbabád nem rajong a könyvekért? Egy friss kutatás az olvasást és az egyszerű beszélgetést hasonlította össze. Van egyáltalán különbség köztük? Az egyik fontosabb a másiknál? 

Egy 275 olyan családot vizsgáló kutatás során, ahol 0–4 éves korú gyermekek élnek, azokat a tényezőket mérték fel, amelyek hozzájárulnak a csecsemők és kisgyermekek nyelvi fejlődéséhez. A résztvevők felnőtt beszédnek, gyermekbeszédnek és televíziónak való kitettségét egy kicsi, digitális nyelvi hangrögzítővel, az úgynevezett „LENA-rendszerrel” mérték. 

Ez az innovatív technológia lehetővé tette a kutatók számára, hogy pontosan hallják, mi történik a gyermek nyelvi környezetében, ami értékes, új felismerésekhez segítette őket hozzá.

A tanulmány megállapította, hogy az oda-vissza zajló beszélgetések szorosan összefüggtek a gyermek jövőbeli nyelvi pontszámainak javulásával. Szóval hurrá!

Ha egyszerűen csak beszélgetünk a gyermekeinkkel, már azzal is építjük és alakítjuk a jövőbeli nyelvhasználatukat!

Minden egyes szó számít!

A gyermekek naponta átlagosan mintegy „13 000, felnőttek által hozzájuk intézett szót hallanak, és nagyjából 400 beszélgetési fordulóban vesznek részt felnőttekkel” (ScienceDaily). 

A több beszélgetés több lehetőséget nyújt a hibázásra, és ezáltal több lehetőséget ad az értékes javításokra is. Ezenkívül arra is alkalmat teremt, hogy a gyermekek új szavakat gyakoroljanak be.

Mit tegyenek a szülők?

A szülőket arra kell ösztönözni, hogy ne csak olvasáson vagy mesélésen keresztül adjanak nyelvi ingereket gyermekeiknek, hanem vonják be őket kétoldalú beszélgetésekbe is – zárul a tanulmány. 

Nem baj, ha a gyermeked még nem tud tökéletesen válaszolni vagy teljesen bekapcsolódni; a lényeg, hogy lehetőséget adj neki a válaszadásra. 

Ez az oda-vissza adok-kapok megtanítja nekik, hogy vársz tőlük valamilyen választ – akár gesztusokkal, akár szóban. 

„A beszédnek hatalmas ereje van, de még hatásosabb, ha a gyermeket értelmes interakciókba vonjuk be – abba az »adok-kapokba«, amely oly fontos a csecsemők és kisgyermekek társas, érzelmi és kognitív fejlődéséhez” – mondja Dr. Jill Gilkerson, a LENA Alapítvány nyelvkutatási igazgatója, a tanulmány társszerzője.

A lényeg: mind az olvasás, mind a beszélgetés fontos! Egyik sem elég önmagában. Ha a gyermeked nem rajong az olvasásért, semmi baj! Lehet, hogy csak egy kis időre van szüksége, hogy rákapjon az ízére! Próbálkozz tovább minden nap, és folytassátok azokat a csodás beszélgetéseket!