Szülők vagyunk a világjárvány idején – SEGÍTSÉG!!!
Naivan azt hittem, hogy ez az egész csak két hétig tart majd, és hogy az emberek tényleg kezet mosnak. 🤯 Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Szerző: Stacie Bennett•Feb 4, 2022•4 perc
Naivan azt hittem, hogy ez az egész csak két hétig tart majd, és hogy az emberek tényleg kezet mosnak. 🤯 Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Tudod, a férjemmel mindketten egy középiskolában dolgozunk. Én logopédus vagyok, ő pedig angoltanár a felsőbb éveseknek. Mindketten UGYANABBAN az iskolában dolgozunk, ami egyébként szuper.
Amikor New Jersey-ben bezárták az iskolákat, tudtuk, hogy ez azt jelenti: mostantól éjjel-nappal otthon leszünk a cserfes hároméves kislányunkkal és a nagyon nyűgös, 10 hónapos kisfiunkkal. Arról viszont fogalmunk sem volt, mekkora szülői bűntudat és mekkora kötélhúzás vár ránk a szülői teendők és az otthoni munka között.
Az első napok
A lányunk épp csak elkezdte az óvodai előkészítőt, amikor ez az egész beütött, és óriási felelősséget éreztünk amiatt, hogy semmi se maradjon ki az „oktatásából”. Tudom, még csak hároméves, de folyton ott motoszkált a fejemben a félelem: mi van, HA csak jövő januárban megyünk vissza dolgozni? Akkor egy egész tanévet kihagy! Nem lesz felkészülve az iskolára... lemarad a társaitól... egyéni fejlesztési tervre lesz szüksége... és egy életen át tartó küzdelem vár rá…
Kicsit drámai, tudom…
De tényleg! Úgy éreztem, mindennap foglalkoznunk kell vele, hogy otthon is tanuljon valamit.
Könnyebb mondani, mint megcsinálni
Így hát elkezdtünk napi foglalkozásokat tervezni. Megtanuljuk a betűket, átrajzoljuk őket, és készítünk valamilyen kreatív dolgot az adott betűhöz kapcsolódóan. Cuki, nem?
És ekkor színre lép a kisfiam…
A második gyermekünk igazi kihívás. Bár végtelenül édes és szeretetreméltó, 9 hónapos koráig kólikás volt, és azóta is minden egyes nap nyűgös. Folyton rajtunk kell csüngenie, és ha épp nem mozog valaki vele, kezdhetünk imádkozni, mert a tüdeje legmélyéről engedi ki a leghangosabb sikolyát.
Mindig mondták nekünk, hogy a második gyerek lesz a legnehezebb dió, aki igazán próbára teszi majd a szülőket, és rengeteg stresszes pillanatot okoz. Hát igen, Nicholas pontosan ilyen.
Miközben ezeket a kézműves dolgokat csináltuk, Nicholas elkezdett sikítani, vagy megpróbált felmászni a lábamon. Amint felállt, már borult is fel, és beverte a fejét a szék lábába. Kitalálhatod: ezután még hangosabban visított.
Amikor lehajolok, hogy felvegyem Nicholast, Nora rám kiált: „Nem, anya, ülj ide velem és színezz!”
A figyelmem azonnal megoszlott, és bekúszott az a szörnyű anyai bűntudat. Nem tudtam megadni Norának azt a 100%-os figyelmet, amire szüksége lett volna, pedig nagyon szerettem volna. Ugyanakkor azt sem hagyhattam, hogy Nicholas tovább sikítson.
Ekkor bevetjük az „oszd meg és uralkodj” elvét. Egyikünk Norával tanul, a másikunk pedig szórakoztatja Nicholast.
Ez mind szép és jó, egészen addig, amíg...
Munkahelyi megbeszélések és kötelezettségek
Mivel a férjem és én ugyanabban az iskolai körzetben dolgozunk, mindkettőnknek folytatnunk kell a munkánkat a világjárvány alatt is.
Félreértés ne essék: nagyon hálásak vagyunk, hogy mindkettőnknek van állása és fizetése, így nem kell aggódnunk a lakáshitel törlesztése vagy amiatt, hogy mit esznek a gyerekek. DE folyton őrlődünk aközött, hogy a gyerekeinkkel töltsünk értékes, soha vissza nem térő időt, vagy elvégezzük azokat a feladatokat, amelyek a diákjaink tanulmányi sikeréhez elengedhetetlenek.
Általában úgy oldjuk meg ezt is, mint minden mást: az egyikünk dolgozik, miközben a másik a gyerekekkel van. Ez az egyetlen módja a túlélésnek. Nagyon nehéz, és az elvégezhető munka mennyisége így minimális.
Hagyjuk, hogy Nora több mesét nézzen, mint amennyit valószínűleg kellene? Igen. Fejlesztjük őket szellemileg annyira, amennyire kellene? Valószínűleg nem.
De velük vagyunk. Játszunk, nevetünk, szeretünk és tanulunk – teljesen mindegy, hogyan vagy mikor kerül sor arra a tanulásra!
Végső soron a gyerekeink nem arra fognak emlékezni, hogy csináltunk egy egyórás foglalkozást a bogarakról, vagy hogy meg kellett írniuk egy fogalmazást az angolórára. Arra fognak emlékezni, hogy apa és anya hosszú ideig otthon voltak velük, és vidámmá tették a mindennapokat.
Néhány tipp
Íme néhány dolog, amit azért teszek, hogy megőrizzem a józan eszemet az otthoni munkavégzés és a gyereknevelés öt hete alatt! Lehet, hogy nem válik be mindenkinek, de bízom benne, hogy valakinek segíteni fog!
- Szánj időt magadra! Heti négy nap virtuális crossfit edzésen veszek részt, miközben a férjem a másik szobában játszik a gyerekekkel.
- Menjetek el sétálni! – Legalább naponta egyszer elvisszük a gyerekeket egy nagy sétára, ha az idő engedi. Természetesen vigyázzatok, és tartsátok a védőtávolságot!
- Csináljatok kint fejlesztő játékokat krétával! Nora imád krétával rajzolni, úgyhogy kimegyünk a gyerekekkel a szabadba, és a betűket meg a számokat így gyakoroljuk!
- Töltsetek kettesben időt a pároddal, miután a gyerekek elaludtak! Rendeltünk vagy tíz társasjátékot, és minden este játszunk. Ez valami más, és lehetőséget ad arra, hogy együtt legyünk, és végre valóban beszélgessünk!
- Végy egy mély levegőt! Semmi sem tart örökké, ez a helyzet sem. Túl leszünk rajta, és megerősödve jövünk ki belőle!
- Zoom-hívások a barátokkal és barátnőkkel. Havonta egyszer van egy közös Zoom-beszélgetésem a barátnőimmel, és a férjem is ugyanezt csinálja a haverjaival. Hidd el vagy sem, de tényleg rengeteget segít!
A szerzőről