Hogyan érjük el, hogy a totyogók figyeljenek ránk és együttműködjenek?

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem éppen úgy képzeltem el az életemet, hogy napi 24 órában nassolnivalót osztogatok, vagy hisztiket csitítok csak azért, mert nem engedtem meg a lányomnak, hogy megsimogassa a macska által fogott döglött egeret – és mégis, itt tartunk!

Ha olyan vagy, mint a legtöbb szülő, valószínűleg már mindent kipróbáltál: a nyugodt és megfontolt hozzáállástól kezdve az ideges kiabáláson át a képernyőidő megvonásával való fenyegetőzésig. A totyogók makacs kis lények, és néha nagyon nehéz szót érteni velük – különösen kiabálás és könnyek nélkül (akár a tiédről, akár az övékéről van szó!).

Szerencsére összegyűjtöttünk néhány gyermeknevelési tippet a totyogós korhoz, hogy ezek a dacos évek remélhetőleg egy kicsit elviselhetőbbé váljanak!

Miért nem képesek figyelni?

Először is fontos megérteni, miért tűnik úgy, hogy a totyogók nem tudnak vagy nem akarnak ránk figyelni, amikor először mondunk nekik valamit. Mint kiderült, komoly pszichológiai háttér húzódik meg e mögött a viselkedés mögött. A gyerekek agya alapvetően úgy van huzalozva, hogy az irányításra törekedjen. Gondolj csak bele: az életük nagy részét teljesen a felnőttek irányítják, a ruháiktól kezdve egészen az ételekig, amiket megesznek. Így az, hogy úgy döntenek, nem figyelnek, valójában egy módja annak, hogy érvényesítsék a saját erejüket.

És itt válik a helyzet kissé bonyolulttá. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek kiálljanak magukért, és megvédjék a saját kis határaikat, DE szülőként határokat is kell szabnunk, hogy a gyerekeinkből ne váljanak elkényeztetett, követelőző csemeték.

Ereszkedj le az ő szintjükre

Még a fejlesztéseken is sokkal jobban reagálnak a gyerekek, ha a szemmagasságukban vagy velük. Legyen szó játékról, olvasásról vagy beszélgetésről. Amikor a gyerekek nem figyelnek, általában nem vesznek fel szemkontaktust sem – ami azt jelenti, hogy nem hallgatnak rád. Jó módja annak, hogy felkeltsd a figyelmüket és fókuszálásra ösztönözd őket, ha leülsz eléjük.

Ez a fajta kommunikáció sokkal hatásosabb, mint a szoba másik végéből átkiabálni, vagy a tűzhelynek háttal állva utasításokat osztogatni. Meg fogsz döbbenni, mennyivel jobban figyel a kicsi, ha a szintjén vagy vele.

Felejtsd el a „Ne” szócskát!

Teljesen magamra ismerek ebben a hibában. Úgy tűnik, mintha folyton csak azt mondanám a gyerekeimnek, hogy mit NE csináljanak, ahelyett hogy arra ösztönözném őket, mit csináljanak helyette.

Mint kiderült, a szóhasználatunk valójában megnehezíti számukra a megértést. A tiltó kérések és parancsok kettős feldolgozást igényelnek a totyogóktól. Először rá kell jönniük, mivel szeretnénk, hogy felhagyjanak, majd ki kell találniuk, mit várunk el tőlük helyette.

Íme két példa:

„Ne hagyd szerteszét a játékaidat a földön!” helyett: „Tedd a játékaidat a játéktartó dobozba!”
„Ne húzd a cica farkát!” helyett: „Adj a cicának egy játékot, amivel játszhat!”

Mondj gyakrabban „igen”-t!

A totyogókra jellemző, hogy naponta többször is ugyanazt kérik.

Ha olyan vagy, mint én, az azonnali, ösztönös reakciód valószínűleg a folyamatos „nem”. Ettől még nem vagyunk rossz szülők. Nehéz nap mint nap ugyanazt a mondatot vagy kérést hallgatni anélkül, hogy kiborulnánk. Ráadásul vannak helyzetek, amikor a „nem” teljesen indokolt, és ki is kell mondanunk.

Mivel azonban a gyerekeink újra és újra a szokásos „nem” válaszunkat hallják, egyszerűen kikapcsolnak minket. Emiatt fontos keresni az alkalmakat, amikor igent mondhatunk a kéréseikre.

Ha például a gyermeked reggel 8-kor édességet kér, mondhatsz valami ilyesmit: „Mit szólnál, ha uzsonnára ennél egy kis csokit?”

Ezzel elérted a célodat, hogy ne tömd csokival a gyereket kora reggel, mégis úgy érezheti, hogy ő is nyert. Nemcsak pozitív választ kapott, de választási lehetőséget is adtál neki, amivel még több irányítást kapott a helyzet felett. Ahhoz, hogy a totyogód figyeljen rád, az is hozzátartozik, hogy te is meghallgatod őt.

Hagyd abba a háromig számolást!

Sajnálom, kedves szülők, de ez a taktika egyszerűen nem működik. Ha mégis, csak idő kérdése, hogy a gyermek megtanulja: ez azt jelenti, hogy többször is megteheti, hogy nem figyel rád, mielőtt bármilyen következménnyel számolnia kellene.

Gyakorlatilag ezzel garantáljuk, hogy soha ne figyeljenek ránk elsőre. Tudom, milyen csábító ezt a trükköt bevetni a pillanat hevében. Mégis, tégy magadnak egy szívességet, és felejtsd el a számolást, hogy megkíméld magad a jövőbeli stressztől. Ehelyett alkalmazd a fenti négy stratégia egyikét.

Nagyon könnyű dühbe gurulni a totyogókkal, amikor nem figyelnek, de fontos megőrizni a nyugalmat, és emlékezni arra, hogy nem feltétlenül akarnak szándékosan dacolni. A szülőség sosem egyszerű, és ez az életszakasz különösen nagy kihívást jelenthet. Túl leszünk rajta – talán pár ősz hajszállal gazdagabban, de túléljük!!