Jelek arra, hogy gyermeked sajátos nevelési igényű (SNI) lehet

Minden fejlődési ugrás – mint például a mászás, a járás vagy a beszéd – megnyugtat minket afelől, hogy gyermekünk jól fejlődik. 

De mi történik akkor, ha ezek a mérföldkövek elmaradnak? Mi van, ha később éri el őket, mint a társai? Néhány szülőben felmerülhet a kérdés, hogy a gyermeke csupán a saját tempójában fejlődik-e, vagy ez egy figyelmeztető jel lehet arra, hogy a kisgyermek sajátos nevelési igényű.

Ebben a bejegyzésben a fejlődés különböző területeit és az esetleges lemaradásra utaló figyelmeztető jeleket vizsgáljuk meg. 

Nagymotoros és finommotoros készségek

https://www.youtube.com/watch?v=l93BTYyHG0c

Az élet első néhány éve lenyűgöző időszak, hiszen a gyerekek rengetegféle testi képességet sajátítanak el. Bár rendkívül tág határok között mozog az, ami tipikusnak mondható, az orvosoknak vannak bizonyos elvárásaik ezeken a fejlődési területeken. Például:

1. 2 éves korra: 
2. 1. Járás és futás
   2. Ugrálás páros lábon
   3. Labdába rúgás
   4. Lépcsőn lefelé járás korlátba kapaszkodva
   5. Bútorokra és játszótéri eszközökre való felmászás
3. 3 éves korra:
4. 1. Képes több másodpercig egy lábon egyensúlyozni
   2. Nagy labdák elkapása
   3. Egy lábon állás, ugrás vagy szökdelés
   4. Képes hátrafelé sétálni
   5. Képes hajtani a triciklit

Míg a nagymotoros készségek azt mutatják meg, hogyan használják a kisgyermekek a nagyobb izmaikat a nagy mozgásokhoz, a finommotoros készségek legalább ennyire fontosak. A finommotoros készségek azt jelentik, hogy a kisgyermek képes a kezét és a csuklóját olyan alapvető feladatokhoz használni, mint az önálló evés, a színezés, a rajzolás és az írás megtanulása. 

Egy 2 éves gyermeknek már el kellene kezdenie fel- és lehúzni a nadrágját, kockákból tornyot építeni vagy kisebb játékokat egymásra pakolni, valamint elkezdeni használni a zsírkrétát és az evőeszközöket. A legtöbb 3 évesnek már képesnek kellene lennie lapozni egy könyvben, kört rajzolni zsírkrétával, és kisebb elemekből álló játékokkal babrálni.

Társas készségek és kommunikáció

Az, ahogyan a gyermekek beszélnek és kapcsolatba lépnek a társaikkal, fontos támpont annak felismerésében, hogy fennáll-e társas vagy kommunikációs nehézség. Ez különösen igaz az autizmus spektrumzavarral (ASD) diagnosztizált gyermekek esetében. 

A kisgyermekkor az az időszak, amikor sok gyermeknél először mutatkoznak meg az autizmus jelei, beleértve a nyelvi készségek visszafejlődését és az ismétlődő viselkedésformákat. További figyelmeztető jelek lehetnek a ritka szemkontaktus, az érzelmek kifejezésének és a társas jelzések megértésének nehézsége, a kifejezett ételundor kialakulása, valamint a napi rutinhoz való merev ragaszkodás. Ha a gyermekednél ezek közül bármelyik viselkedés tapasztalható, érdemes megemlíteni a következő státuszvizsgálaton, ha pedig a nyelvi készségei láthatóan visszafejlődnek, kérj mielőbb időpontot az orvostól.

Beszédfejlődés

A nyelvi készségek a legfontosabbak közé tartoznak, amelyeket egy gyermek a kezdetektől fogva elsajátíthat. Születésükkor a gyermekek még nem beszélnek, de 2-3 éves kor között valóságos nyelvi robbanás következik be!

Az Amerikai Beszéd-, Nyelv- és Hallástudományi Egyesület (ASHA) szerint „Egy gyermeknek 18 hónapos korában körülbelül 50 szót kellene használnia, 3 éves korára pedig 300-at, míg az átlagos 4 éves már mondatokban beszél, használ igeidőket és többes számot is. Mire a gyermek eléri a 3 éves kort, elegendő szókinccsel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy megnevezze a megszokott környezetében lévő dolgok többségét, rá kellene mutatnia a képeskönyvekben lévő ábrákra és megneveznie azokat, egyszerű mondókákat és ismert dalokat énekelnie, egyszerű kérdésekre válaszolnia (mit, ki, hol, mikor), 2-3 szót összekapcsolnia, és a beszéde nagyrészt érthető kell, hogy legyen.”

Ha úgy látod, hogy gyermeked lemaradásban van ezen a területen, érdemes felhoznod a témát a következő gyermekorvosi vizsgálaton, és megkérdezni a gyermekorvost, hogy szükség van-e logopédus bevonására.